Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892
mester őse, a még Nyitra vármegyében élő Szabó János 1685. szeptember 16- án kapott nemességet I. Lipóttól. Az ő ifjabb fia telepedett át Vas vármegyébe, s ő Szabó Ernő dédapja.10 Anyai ágról a Makkos-Hetycy családból származott, akik 1467-ben kapták meg a Vas vármegyei Hetye helységet, 1559-ben pedig a Sopron vármegyei Makkos-Hetyét, amely után előnevüket nyerték.17 Az 1849-ben született Szabó Ernő mind apai, mind anyai felmenői részt vettek a vármegyei politikában alispánként, táblabíróként, szolgabíróként, országgyűlési képviselőként.1K A jogi tanulmányokat folytató Szabó Ernő előbb doktorált, majd köz- és váltóügyvédként működött.111 1867 óta volt tagja a Vas vármegyei törvényhatóságnak, s aktívan közreműködött a vármegye politikai életében.20 Polgármesterré választása előtt a Szépítőegyesület munkájában is bekapcsolódott.21 Szabó Ernő egregi Zlinszky Lujzával kötött házasságot. 1885-ben jött világra Kata lányuk, aki az 1881-ben született borostyánkői Egán Imre felesége lett.22 Az tíj polgármestert családfája, politikai kapcsolatai és praxisa inkább vármegyei állásra predesztinálta, mint a vármegyeszékhely első szánni stallu- mára, hogy mégis ezt elnyerhette ebben feltétlenül kellett bírnia a vármegyei vezetés támogatását épp úgy, mint a városi populációét. Azt, hogy egy kimondottan dzsentri sarj egy modernizálódásra éhes település élére kerülhetett, ez egyben érzékeltette, hogy e társadalmi csoport tagjai nagyon is nyitottak voltak az újdonságokra, és úgy vélték vezetésükkel ellenőrzésük alatt tudják tartani a változások folyamát, dinamikáját. „SZÜKSÉGSZERŰ ÉS ELODÁZHATATLAN” - SZABÓ PROGRAMJA A kor szellemének és gyakorlatának megfelelően a polgármester programja inkább a kívánatos normákat és irányokat manifesztálta, mint a tételesen felmondott pontokat és tennivalókat. Az kétségtelen, hogy a megoldásokban szorgalmasan keresték az analógiákat.2,1 Szabó Ernő is tanulmányutakon szerzett tapasztalatait használva tett javaslatokat egyes problémák megoldására.2* Ilyen utazásra, amelyet maga finanszírozott, később is sort kerített. Például 1888 nyarán a szabadságkérelmét a következőképpen indokolta: „városunkhoz hasonló módon berendezett hasonrangú más városok kormányzatát és különösen rendőrségi szervezetét is tanulmányozni törekszem.”** A városi költségvetés alakulása az örök neuralgikus pontnak számított. Mindenki a bevételek és a kiadások egyensúlyának az elvét vallotta, ezt is várták el a városi vezetéstől, a tanácstól, ami állandó takarékossággal párosult, ez pedig a fejlesztési lehetőségeket erősen behatárolta. A bűvös rejtélyt lehetetlennek tűnt feloldani.20 Az 1888-ban sikerült is némi pótköltségek - 7%-os adóemelés - megszavazásával a városi büdzsé deficitjét eltüntetni.27 De az 1889. évi pénzkezelési vizsgálat botrányos következményekkel járt. A belügyminiszter az 1886. évi törvények alapján küldöttséget delegált a vármegyébe és Szombathelyre. A Jekelfahrssy Lajos miniszteri tanácsos vezette deputáció ellenőrizte a városi hivatalokat is.28 A bizottság „míg elismerőleg nyilatkozott a város közigazga40