Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Kovács Eszter Katalin: Dzsentri a polgármesteri székben, avagy a tervek embere. – Mozaikok Szabó Ernő szombathelyi polgármester pályaképéhez, 1887–1892
kus lenne a tökéletes megoldás. S ebből a szempontból szerintük mindegy: akár Szabó Ernőnek nevezik az illetőt, akár Bárdossy Jenőnek” .H Hogy azért nekik sem volt teljesen mindegy a városvezető személye, azt jól mutatta, bog}’ inkább az utóbbi mellett kampányoltak. A polgármester-választás előtti napon, 1887. december 4-én egyik írásában a Dunántúl tiltakozott az ellen a szerintük Eredics Ferenctől származott „elvárás” norma ellen, miszerint a polgármester csak vagyonos ember lehet. A kellő vagyontömeg jobban garantálja a vezető függetlenségét és szabadabb, bátrabb közéleti mozgásra ad lehetőséget. Az ellenzéki lap azonban a keringő - de ma már nem ellenőrizhető - városi pletykával kapcsolatosan szarkasztikusán megjegyezte: „Mi mindezeket a dolgokat nem rójuk annak a jelöltnek a terhére, kinek érdekében pártja így működik. [...] fel is tételezzük róla, hogy ő rossz néven veszi, miszerint pártja egyéb kitűnő tulajdonságait mellőzvén: csupán gazdagságát magasztalja. Ugyanakkor a magát mindig jól értesültnek feltűntető soproni Odenburg Zeitung már arról írt, hogy „Polgármesterré is egy mérsékelt ellenzéki (Szabó Ernő ügyvéd ur) fog választatni.”10 A Dunántúl szerint azonban ilyen párt itt (már) nem is létezik. „Szabó Ernő ügyvéd ur a konzervatív elveknek buzgó előharczosa, az a mérsékelt ellenzéki tekintély, aki beülvén a polgármesteri székbe: felvirágoztatja e városban és e kerületben az eddig nem létező mérsékelt ellenzéket.”11 A rejtélyes információ hátterében az húzódhatott meg, hogy a meghasonlott és önmagára nehezen rátaláló vármegyei kormánypárt egykori prominensei közül Ernuszt Kelemen a mérsékelt ellenzék programjával győzött az 1884. évi választásokon Felsőőrött (ma: Oberwart, Ausztria). S személyes sillya nyomatékot adott a Tisza-ellenes konzervatív liberálisoknak a törvényhatóságban. Ebben a kissé felizgatott légkörben került sor Reiszig Ede alispán által 1887. december 5-ére kitűzött szombathelyi polgármester-választásra.18 A tisztségre Szabó Ernő és dr. Bárdossy Jenő ügyvédek kandidáltak.1'* A kijelölő választmány azonban csak Szabó Ernő városi tanácsnokot jelölte azzal az indokkal, hogy bár Bárdossy Jenő rendelkezik ügyvédi oklevéllel, de nincs felvéve a városi választók névjegyzékébe, valamint nem teljesül reá nézve az 1886. évi községi törvény 36. és 73. paragrafusa. Éhen Gyula óvása és kifogása ellenére a választást nem halasztották el, és az említett napon Szombathely első emberének Szabó Ernőt választották meg.14 A KIFOGÁSTALAN DZSENTRI PEDIGRÉ? Ki is volt a „váratlanul”, de nem minden vitától mentesen a város élére megválasztott személy? A két Vasvármegyében élő nemes Szabó család, a nárai (vagy náray), illetve a kisgeszéni közül az újonnan megválasztott polgármester az utóbbiból származott.15 A família magát kisgeszéni Szabó Istvántól eredezteti, aki 1651. február 4- én kapott nemeslevelet, vele azonban nem állt a család rokonságban. A polgár39
