Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
KÖNYVESPOLC - Pál Ferenc: Kereszturiné Pintér Mária. Táplánszentkereszt a XIII. századtól napjainkig
A 12. fejezet címe szerint: Közigazgatás, Egészségügy, Posta, Vasúttörténet. Zavaró, hogy nincs lábjegyzettel ellátva a fejezet bevezető szakasza, így a hozzá nem értők nem tudhatják, hogy vajon minden településre vonatkozik-e az, amit Kereszturiné Pintér Mária leírt, vág}' csak Tápián szén tkereszt- re? Úgy gondolom, hogy községbírók, körjegyzők, vb titkárok felsorolását mellékletként érdemesebb elhelyezni a kötet végén, így az írott szöveg stilisztikai élléke növelhető. Az anyakönyvek bemutatásánál a szerző szó szerint idézi Istóczy Győző keresztelési adatait. A fonás fontos, de engem, mint a korszakkal foglalkozó kutatót érdekel, hogy Istóczy, aki egyébként az Antiszemita Páll elnökeként vált az országos politikában is nevezetessé, vajon milyen kapcsolatban állt szülőfalujával? Erről a könyvben sem itt, sem máshol nem olvashatunk. A szerző elkövet egy logikai hibát is a fejezet felépítésekor. 0 maga írja a posta- történet bevezetőjében, hogy 1895. december 11-én alakult meg a vasúti pályaudvaron a szentkereszti posta. Tehát, a posta később jön létre, minthogy kiépült a vasútvonal. Érthetetlen tehát, hogy miért a vasút történetét tárgyalja a szerző később? Teszi ezt úgy, hogy a szűkebb értelemben vett táplán- szentkereszti vasúttörténetről vajmi keveset tudunk meg, amit ismertet, az a Szombathely-Rum HÉV-vonallal kapcsolatos események. Az oktatás, közművelődés, egyesületek, sport című fejezet szintén olyan, ami több fejezet témaköre is lehetne. Ennek következtében egy olyan lényeges tárgy, mint az oktatás, szinte elveszik a többi között. Pedig az oktatástörténet szinte egy külön tudomány, azon belül az iskolatörténet szintén egy diszciplína, annak sajátos forrásaival és szakirodalmával. Az iskolatörténeti kutatások segítségeként szintén készült egy módszertani útmutató.1’ Mindezek mellett a szerző itt sem törekedett arra, hogy a fejlődés menetét, valamint az ok-okozati viszonyokat bemutassa. Ráadásul visszaemlékezéseket, s faluban fellelhető egyéb adatokat - Táplánszentkereszti Általános Iskola adattára, a plébánia história domusa - használ inkább, ami ugyancsak azt eredményezte, hogy egyoldalú lett ez a fejezet is, amit nem tudott ellensúlyozni canonica visitatiok és a tanfelügyelői iratok részleges bemutatásával sem. Megítélésem szerint szerencsés, ha a szerző tartózkodik a hosszas felsorolásoktól, a könyvtári statisztikák, s egyes egyesületek tagjainak leírásától. A sport egy falu életében manapság talán a legfontosabb közösségépítő tényező. Kár, hogy jelen kötetben Táplánszentkereszt sportéletének bemutatása szinte egyetlen szóbeli adatközlő információira épült. Minden bizonnyal jelentős a sajtóban, valamint a tanácsülési jegyzőkönyvekben található fonások mennyisége. Ezek felhasználásával teljesebbé lehet tenni még ezt a fejezetet is. Összefoglalva, személy szerint én igazat adok neves történészeknek, amikor azt mondják, hogy községmonográfia az, amit annak tartanak. De ha eg}' községmonográfia azzal az igénnyel készül, hogy a későbbiekben a falu további történetírásának alapja kíván lenni - már pedig jelen kötetnek minden bizonnyal ez a célkitűzése - akkor fontos, hogy munkánk során a történelem- írás szakmai szempontjait minél inkább alkalmazzuk. Fonásainkat elemez89
