Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
ről több tanú is beszámolt, nem volt hatással a kimutatás összeállítására. Valószínű, hogy valóban ez történt, mivel több ingatlantulajdonos is panaszt tett. Egyeztetések kezdődtek az ingatlanok tulajdonosainak képviselői és a város arról, hogy a gyár nem tartozik az átengedésre kötelezett ingatlanok közé.39 között, ezek azonban nem jártak megnyugtató eredménnyel.40 Hirschler Rezső személyesen kért segítséget a polgármestertől, alá közölte vele, hogy nem tehet semmit, ha nem tetszik neki, ami itt történik, menjen Palesztinába. Hirschler Rezső volt ügyvédjének tanúvallomása szerint a gyártelep esetében a telekkönyvi hivatalt állítólag csak az adóhivatalnak juttatott 15.000 pengő győzte meg arról, hogy a gyár nem tartozik az átengedésre kötelezett ingatlanok közé.41 Ami Mészáros Hugó magyarázatait illeti, bármelyiket is fogadjuk el igaznak, mindenképpen a törvénnyel ellentétesen járt el. A kimutatást ugyanis a törvény végrehajtását szabályozó rendelet szerint a valós állapotoknak megfelelően kellett volna elkészíteni. A bel- és külterületeket feltüntető térkép esetében szintén komoly visszaélések történtek. Egyes esetekben zsidók ingatlanait külterületnek nyílvánították, annak ellenére, hogy azokat minden oldalról belterületi ingatlanok vették körül.48 Ezek az ingatlanok tehát sajátos külterületi „szigeteket” alkottak a város belterületén. A népbíróság ítélete szerint Mészáros Hugó „hibát követett el” a kimutatás és a térkép elkészítésekor, ám mivel csak a város érdekeit tartotta szem előtt - a városi költségvetés ily módon történő stabilizálásának szándékával - és emiatt jogtalanul végül senki ingatlanát nem vették el, nem történt bűn- cselekmény.43 A szombathelyi népbíróság tehát a vád egy olyan érvét felhasználva mentette fel Mészáros Hugót, amit a vádlott határozottan tagadott. A NOT ítélete a szombathelyi ítéletnek ezt a pontját is megsemmisítette és bűnösnek találta a volt polgármestert.44 A kőszegi polgármester a népbírósági pere alapján 1942-1944 között kevésbé volt aktív a zsidókérdés megoldását illetően, mint szombathelyi kollégája. A vádak között szereplő, zsidókérdéssel foglalkozó szabadegyetemi előadással kapcsolatban Gyöngyös Endre tagadta, hogy valaha is nyilvánosan beszélt a zsidókérdésről. Egyetlen tanú sem akadt, aki hallotta volna az előadást, de még csak a szabadegyetem ről sem hallottak. Ennek fényében nem meglepő, hogy Gyöngyöst nem találták bűnösnek ebben a vádpontban.45 Az viszont nehezen érthető, hogy miként kerülhetett be a vádpontok közé minden bizonyíték nélkül. Erre minden bizonnyal a rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek adhatnának magyarázatot, ezek azonban a per iratai között nem találhatók. Ebből az is következik, hogy a tamík egy része feltehetően másként vallott a tárgyaláson, mint a rendőrségi, illetve népügyészségi kihallgatáson. A vádak között szerepelt még a keresztény üzletek megkülönböztetése, amit a szabadegyetemi előadáshoz hasonlóan a népügyész nem tudott bizonyítani. Sem a vádiratból, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből nem derült ki, hogy a vád szerint mikor került sor a megkülönböztető táblák használatának elrendelésére. 64
