Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
ADATTÁR - Sulyok Izabella: A „zsidókérdés megoldása” Vas vármegyében a népbírósági perek tükrében
SULYOK IZABELLA A „ZSIDÓKÉRDÉS MEGOLDÁSA” VAS VÁRMEGYÉBEN A NÉPBÍRÓSÁGI PEREK TÜKRÉBEN Magyarországon 1938-tól, az első zsidótörvény meghozatalától 1944-ig a zsidók jogfosztásában, gazdasági kifosztásában, majd deportálásában hivatalnokok, rendőrök és csendőrök tízezrei működtek közre. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a Vas vármegyei hivatalnokok zsidókérdés megoldásában játszott szerepe hogyan jelent meg a népbírósági perükben. Kutatásunk azon egykori közigazgatási vezetők népbírósági perére teljed ki, akik 1938 és 1944 között Vas vármegyében tevékenykedtek és népbírósági perük anyaga hozzáférhető. A 2. világháború befejezése után a magyarországi felelősségre vonás jogi hátterét a 81/1945. sz. népbírósági rendelet (továbbiakban: Nbr.) texemtette meg. Ezt a rendeletet még három másik követte, amelyeket végül az 1945. évi VII. te. emelt törvényerőre.1 Meghatározták, mi tekintendő hábonxs, illetve népellenes bűntettnek, visszamenőleges hatállyal. A rendkívüli különbíróságként létrehozott népbíióság hatásköre és illetősége kiterjedt a fegyveres erők tagjaira és polgári egyénekre is. Az öttagií, koalíciós pállok delegáltjaiból álló népbíráságok élén szakképzett tanácsvezető bíió állt, akinek a laikus népbírák tájékoztatása volt a feladata. A népbíróságok ítélete ellen a szakbí- íókból álló Népbíróságok Országos Tanácsához (továbbiakban: NOT) lehetett fellebbezni, de az elítélt csak abban az esetben élhetett ezzel, ha az ítélet meghaladta a 3 - később 5 - évnyi szabadságvesztést és a 20.000 pengő pénz- büntetést. A vádat képviselő népügyész minden esetben fellebbezhetett.2 Az első szombathelyi népbíróság 1945. május Tjén kezdte meg működését, ezt két újabb népbíióság felállítása követte. 1945. szeptember 10-e után három népbírósági tanács működött egymással páiliuzamosan. Alig 4 hónap alatt közel 500 ügyben nyújtott be vádiratot a szombathelyi népügyészség, ugyanakkor az esetek nagy része jelentéktelen, kis bűnösök pere volt, akik ellen a vád általában azt íótta fel, hogy beléptek a nyilaskeresztes pártba. Az első tárgyalási napok után a Szabad Vasmegye című lap csalódottan jegyezte meg, hogy a népügyészség „rossz szolgálatot tesz, mert ahelyett, hogy felrázná a közönséget, [...] unalomba fullasztja az amúgy is túlságos közönyt."'* Egyet kell értenünk Surján Lászlóval, a szombathelyi népbíróság egykori jegyzőkönyvvezetőjével, áld szexint a Szombathelyen nxűködő három népbíióság mindössze négy-öt nagyobb jelentőségű ügyet tárgyalt.* Mára ráadásul, az alig néhány jelentősebb ügy anyagának is csak egy része hozzáférhető. Az iratok egy 59
