Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Guttmann Miklós: Csaba József (1903–1983) nyelvészeti munkásságáról

A hajdina termesztése nyelvi szempontból is sok olyan szót, szószerkezetet hozott létre, amelyek napjainkban egyre jobban kiavulnak ugyan a nyelvünkből, de így is anyanyelvi kultúránk részei maradnak.0 A magyar nyelvtudomány elmúlt évtizedeinek kimagasló eredménye az egyes megyék földrajzi neveinek összegyűjtése és gyűjteményes kötetekben való kiadása. Vas megye földrajzi nevei is megjelent, amelyben Csaba József adatgyűjtő munkájának eredményeként Hegy- hátszentmárton, Kemestaródfa és Csákánydoroszló névanyaga szerepel.7 Mindhárom település neveit nagy alapossággal, részletességgel gyűjtötte össze. A névtudomány, a néprajz, a helytörténet és más tu do n i ányte fületek számára is nélkülözhetetlen a gazdag adattár.

A murántúli szlovének körében végzett kutatásait 1941-1945 közötti időben kezdte meg. Erre az adott lehetőséget, hogy Péter hegyen körjegyzői feladatokat látott el. Nemcsak a körjegyzőség központjában, hanem a hozzátartozó településeken, valamint a környékhez tartozó falvakban is végzett adatgyűjtő munkát. Tevékenységét bizonyára nagyban segítette Pável Ágoston, hiszen a térség szülötte, tudós ismerője volt nyelvi, néprajzi, népiségtörténeti szempontból egyaránt. Az általa bejárt kutatóterületet jól szemlélteti a népi méhészkedés kutatásához készített térképe.

A felsorolt településeken a háborút követő évtizedekben is kutatott, a kutatási témákhoz kapcsolódó fényképfelvételeket készített és publikált megjelent tanulmányaiban. Valószínű Pável Ágoston hatására gyakran Vendvidékről, vendekről beszélt.

írásomnak nem feladata a vend megnevezés értelmezése és magyarázata. A magam részéről azonosulok Pável Ágoston, Csaba József, valamint a szlovén tudományos közvéleménnyel, miszerint a vend megnevezés e területen élő szlovénekkel azonos. Ennek megjegyzését azért tartom fontosnak, mert vannak szerzők, akik ettől eltérő véleményt fogalmaznak meg.8

A továbbiakban bemutatok néhány a kutatási területet, amelyek Csaba József munkásságában a murántúlon élő szlovénekhez kapcsolódnak. A szerzőtől idézett adatok gyakran nyelvjárásiak, amelyek lejegyzése sokszor a magyar fonetikai szabályok szerint történik, de megítélésem szerint - különösen szókészleti szempontból - ez nem csökkenti értéküket, hitelességüket.

Gunda Béla bíztatására hosszú éveken át kutatta a Vendvidéken és más területeken a népi méhészkedés ismeretanyagát. A murántúli kutatópontokhoz kapcsolódó adatait közzétette.9

Kiegészítő jövedelmet biztosított ez a foglalkozás a méhészkedők számára. Főleg a nyáron is otthon tartózkodó öregek végezték. A feldolgozás egy gazdag kétnyelvű, szlovén-magyar szakszókincset tartalmaz. A legfontosabb eszköze volt a kas, melynek két fajtája is ismert a bodonkas és a gyékénykas. Maguk készítették rozs- néha zabszalmából, fűzfa 'vrba vidrafűz ’pantovec ’, mogyoró ’lészkev\ hárs lipa’, földiszeder ’kopüsnice’, háncsának felhasználásával. A röplyuk 'lüknya' mindig a kas peremén volt. A kasban, hogy a lép le ne szakadjon, kereszt alakban két tartó vesszőt ’kriska' dugtak át a kason.

56