Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)

JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről

W. L.: Nem vetem el ezt a fogas kérdést, miért ne lennének? De csak akkor, ha a felsőbb körök támogatják őszinte törekvéseinket. A jelenlegi politikai liberális eszmeáramlat nem kedvez ennek. Nem elég valakire rábízni ilyen hazafias szerepet: No, fiacskám, dolgozzál a honismereti körben! A honismereti embernek mélyen hazafias lelkületűnek kell lennie. A lelkesedés nagyhatású erő: magyar vagy, tégy valamit hazánkért, de ne trianoni belenyugvással, hanem harcos lelkületű példaképek bemutatásával, a történelem nagy személyiségeinek, vagy egy jó szakkörvezető példájából. Kossuth. Batthyány, Petőfi, Damjanich, Gábor Álon kitartásából. A Vas Honismereti és Helytörténeti Közleményekben helyet kell adni tapasztalt honismereti emberek írásainak, alök érzékkel nyúlnak egy-egy problémához. A mai fiatalok között is akad problémát kezelni tudó diplomatikus, hazafias alkatú ember.

5. Véleménye szerint, szükség van-e napjainkban vagy a jövőben erre a

szolgálatra? Milyennek látja a mai fiatalok és a honismeret viszonyát?

Á. L.: A szolgálatra mindig szükség van. De amíg az 1970-es évek a honismereti mozgalom nagy fellendülését hozták a Hazafias Népfront keretein belül, s a politika is figyelt ránk - talán kicsit önállósította is magát a mozgalom -, ma a kutya sem törődik velünk, nincs se politikai, se társadalmi megbecsülés. A fiatalok pedig eltűntek, s remény sincs arra, hogy ez másképpen lesz, amíg a lét napi gondjai nyomasztják őket.

B. J.: Honismereti munkára, helytörténetírásra mindig szükség lesz, hiszen a közös múlt összetartó erőt jelenthet helyi a közösségek és a családok számára egyaránt. Szerencsére a fiatalok részére a világ kitárult, lehetőségeik a szűk lakóhelyükön messze túlmutatnak. Eljön azonban életüknek az a szakasza, amikor egyre szívesebben és gyakrabban fognak visszatekinteni gyermekkorukra, számlázásuk helyére, így hálásak lesznek majd azoknak a helytörténészeknek, akik kutatómunkája eredményének köszönhetően - maguk és kíváncsi gyermekeik számára - a világ bármely részén található szobájuk könyvespolcára „oda- varázsolhatóvá” válhat a saját és szülőföldjének közös múltja.

Cs. K.: Nagyon fontosnak tartom a honismereti mozgalom civil munkásságát, mert e téren még sok a teendő, nagy a légüres tér. A mi mozgalmunk jó úton jár, csak még szélesebb köröket kellene mozgósítani. A rendszerváltozás utáni években az önállósult mozgalom sokat fejlődött minden vonatkozásban.

K. Gy.: Arra, hogy miként alakul a jövőben a mozgalom sorsa, nem könnyű felelni. Saját példánkból úgy látom, hogy nagy öregjeink, akik egykor gazdag tapasztalatok birtokában tudtak a köz javára cselekedni, ám ahogy eltávoznak, úgy lesz egyre nagyobb az űr, és mind kevesebb a feltárt terület.

K. P. M.: Valami mégis azt súgja, ha összefogunk, és elvetjük a hazaszeretet, honismeret magját, akkor lesz mit aratnunk.