Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/1 (Szombathely, 2010)
JUBEUEIM. 50 ÉVES A HONISMERETI MOZGALOM 38. Országos Honismereti Akadémia. Kőszeg, 2010. június 28–július 2. - A szülőföld vonzásában. – 11 vasi helytörténész gondolatai a honismereti mozgalom múltjáról és jelenéről
De a helyi kitüntetést mégsem érdemeltem ki. A Vas Megyei Honismereti Egyesület az eredményes helytörténeti munkámat Emléklappal ismerte el 2001-ben, majd 2003-ban Szülőföldért díszoklevelet adományozta „A megye helytörténeti és honismereti értékeinek feltárásában végzett több értizedes kiemelkedő munkájáért.” 2010. március 15-én a Vas Megyei Honismereti Egyesület vezetőségének felterjesztésére, a Vas Megyei Közgyűlés elnökétől, Kovács Ferenc ország- gyűlési képviselőtől ünnepélyes keretek között vehettem át a színezüst Pável Ágoston-emlékplakettet, a több évtizedes, kiemelkedő, helytörténeti, honismereti munkámért. Az Országos Honismereti Egyesület a honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkámat ismerte el Emléklappal 2002-ben. W. L.: A szombathelyi járásban felfigyeltek tevékenységemre és Zsámboki Árpád bíztatott, hogy keljek versenyre a többi honismereti körrel. Sikeresen dolgozgattam a magam módján, dicséretet kaptam, a Pável Ágoston-emlékplakettet is az elsők között (1986) kaptam meg. Itthon, Csepregen a tanácselnökök és a polgármesterek támogatták munkámat. A műzeuini tevékenység mellett irogatásra is jutott időm. A „Csepreg” című 100 oldalas útikönyvet 1980-ban adta ki a szombathelyi Járási Hivatal, amelyben feldolgoztam pátriánk szűkebb történetét. A Vas Népe újságban mintegy 30 cikkein is megjelent az idők folyamán. A legutolsó, immár testesebb 350 oldalas, képekkel illusztrált „Répcementi Bokréta” című színes könyvem a Répce folyó községeit méltatja 2008 Húsvétja óta. Tevékenységemért Csepreg város díszpolgára címet is kaptam 2006-ban. Zsámboki Árpád elnök úr a Szülőföldért oklevelet adományozta 2005. március 12-én. 4. Mit gondol, lesznek-e követői, Önhöz hasonló állhatatos lokálpatrióták? A. L-: Társadalmilag, politikailag mindinkább érzem, hogy egy szétesett világban az érdeklődés az anyagiakkal nem járó tevékenységek iránt mind szűkebb körre korlátozódik. Ezt érzelmi kötődés nélkül nem lehet végezni. A kultúra a perifériára került, ezt érzem az ifjúsággal kapcsolatban is és nemcsak honismereti vonatkozásban. S erről még csak nem is tehetnek. Az élet diktálja ezt. B. J.: Nagy örömömre szolgál, hogy Felsőmarácon Németh Zoltán személyében utódot találtam a honismereti munka folytatásához. K. Gy.: Lesznek-e követőim? Abban a formában, ahogy ezt a munkát végeztem, valószínűleg nem. Nagy előnyt jelentett, hogy az intézmény és a közösség vezetője azonos személy volt és nyugdíjba vonulásom óta a gyümölcsöző együttműködés változatlan. 21
