Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Doncsecz Etelka: Deportálások a Szentgotthárdi járásból az 1950-es években
megillető helyet a társadalomban. Velünk szemben sajnos ezt nem gyakorolták és ma sem gyakorolja az igazságszolgáltatás. Vannak akik nyugatra távoztak az országból illegálisan és a Kormány hívására hazatértek, ugyancsak otthonukba mehettek ha az a határövezetbe volt is. A déli határövezetbe Vasmegyét kivéve visszamehettek otthonaikba sorstársaink, mi vasiak miért vagyunk e térem is mellőzve. Tovább sorolhatnánk a fájó és szerintünk sérelmes eseteket, de úgy gondoljuk elég ennyi is. Szerény véleményünk szerint akkor amikor megszüntették a Hortobágyi kényszertartózkodásunkat a legfelsőbb ügyész szavai szerint az ügyész szervezet részt vett ügyeink felülvizsgálatában - igaz mert beszáltünk velük egy alkalommal pár szó erejéig - ha bűnösnek találtak volna bennünket nem engedtek volna el minket. Fentiek alapján kérjük a legfelsőbb ügyészséget, vegyen fáradságot, ha van mód és vizsgálja meg helyzetünket, hogy tényleg nyugodt lelkiismerettel elmondhassa biró és panaszos, egyensúlyban áll az igazság mérleg, nekünk pedig ne égjen homlokunkon a megbélyegzés érzete, hogy aztán ki-ki elfoglalhassa a társadalomba a képességének megfelelőmunkahelyet vagy folytathassa tanulmányait, ha azt becsülettel végzi elf9 Pontosan mutatja az idézet részlet azt a bizonytalanságot, ami mind az elhurcolást, mind a kényszerlakhelyek elhagyása utáni időket jellemezhette. Azt is jelzi, hogy a megpróbáltatások nem értek véget a táborok felszámolásával: a visszatért és a visszatérés előtt álló emberek még sokáig viselték magukon bélyegként, hogy a hatalom útjában állók voltak. Abból, hogy a deportáltak is alig tudtak valamit a körülöttük zajló és sorsukat közvetlenül alakító eseményekről, sejthető, hogy mi jutott el a lakosság azon részéhez, ami kívülről volt tanúja a történéseknek. Az országos sajtó hetekig hallgatott az eseménye kiöl, sokáig viszont nem titkolhatta, ugyanis Jugoszláviában gyűléseket tartottak tiltakozásid. A Szabad Nép 1950. július 29-ei száma a vád elleni védekezés gyanánt hangsúlyozza, hogy a kitelepítéseket az osztályharc élesedésének követelményét szem előtt tartva hajtották végre, s abban a nemzetiségi hovatartozás nem játszott szerepet.40 A helyi sajtó sem szól a deportálásokról közvetlenül. A Vas Népe41 című napilap először 1957 februáijában írt a témáról, immár a juttatandó segélyek kapcsán, azok okáról szűkszavúan szólva: ,A múlt évben látott napvilágot a minisztertanácsi rendelet, amely a déli határsávból jogtalanul kitelepítettek segélyezését, visszatelepítését és gazdaságuk megindításának elősegítését mondta ki, s anyagi támogatást helyezett kilátásba. Megyénkben is sokakat érintett az említett rendelet. A segélyt kérő kérelmek rendre érkeztek a járási tanácsokhoz, elsősorban a szentgotthárdihoz, minthogy a déli határsáv itt húzódott, tehát a legtöbb kitelepítés innét történt. A segély folyósítására már a múlt év őszén felkészültek, azonban az ellenfon adalmi események a folyósítást késleltették. A kérelmezett összeg a napokban megérkezett, s így járási tanácsaink hozzákezdhetnek a kiutaláshoz. Ebben érdekelt a körmendi és a sárvári járás, legnagyobb részben azonban a szentgotthárdi. ”4a 83
