Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Doncsecz Etelka: Deportálások a Szentgotthárdi járásból az 1950-es években
A határtól való távolság elvéből kiindulva található meg a magyarázata, hogy mi az oka annak, hogy a Felső-Rába-völgyből költöztették el a legkevesebb családot: a másik két területhez képest ez a legbelsőbb és nem közvetlenül szomszédos a korszakban egyre kevésbé baráti Jugoszláviával. A járásból az említett hat hortobágyi táborban helyezték el az elhurcolta- kat. A rendelkezésre álló adatok szerint Szentgotthárdról a legtöbben Tisza- szentimrére és Kónyára; a Felső-Rába-völgyből Kónyára és Lászlómajorba; az Orségől és a Vendvidékről Lászlómajorba és Tedejre kerültek.20 A TÁBOROK FELSZÁMOLÁSA UTÁN A Hortobágyon töltött idő eseményeit a vizsgált források nem említik. Nem véletlenül: a szabadulok nem beszélhettek arról, ami az otthonaiktól távol töltött időben történt velük.30 A táborok felszámolása 1953-ban kezdődött, Sztálin március 5-én bekövetkezett halála utáni változások következményeként. A váltásnak politikai és személyi vonatkozásai egyaránt voltak. Főbb vonalait a szovjet pártelnökség és a magyar pártvezetés tagjaiból álló küldöttség 1953. június 13-16. között, a Moszkvában rendezett tárgyalásokon határozta meg.31 Ez év nyarán született a Minisztertanács 1034/1953. (VII. 26.) számú határozata, amely a rendőrhatósági őrizetet, valamint a kitiltásokat oldja fel: utasítja a belügyminisztert, hogy az ez ideig elrendelt kitiltásokat október 31-ig szüntesse meg.32 A kényszerlakhelyek elhagyására az Országos Rendőrkapitányság dolgozta ki az ütemtervet. Az ennek alapján létrejött utasítást az őrsparancsnokok 1953. augusztus 3-án kapták meg: „A minisztertanács határozata értelmében a kényszerlakhelyhez kötést megszüntető bizottság megkezdte munkáját. A megszüntetés folyamatosan október 31,-éig történik. Először a beteg, munkaképtelen, elaggot és az állami gazdasággal szerződést kötött személyek, terhes és gyermekes anyák és a jó munkát végzett személyek helyhez kötése lesz megszüntetve. (...) [A] letelepedési engedélyhez kötött városokban, úgymint Budapesten, Miskolcon, Sztálin városban/13 Komlón, Várpalotán, valamint a déli és nyugati határövezetekben levő helységekben csak akkor lakhatnak, ha ott letelepedési engedélyt kapnak. A letelepedési kérelmeket a hátságok igen szigor úan bírálják el, tehát azt ne is kérjék, mert úgysem fogják megkapni. Ugyancsak felhívja a bizottság a figyelmüket, hogy a régi lakhelyeiken maradt és igénybe vett ingó, valamint ingatlan vagyontárgyaik visszaadását a hatóságoktól ne követeljék, mert azokat nem kapák vissza. Ha Önök jelenlegi lakóhelyükről más helységbe akarnak elköltözni, az illetékes községi tanácsnál kitöltött kijelentőlap fel- használásával ki kell jelentkezniük és az új lakhelyükön a megérkezésüktől számított 24 órán belül - kötelesek bejelentkezni. A „szabadulás” fogalom paradox módon tehát csak korlátozott értelemben használható: a kiadott közlemény szövege parancsszerű megfogalmazásaival a táboron kívüli életet is szigorúan szabályozta. Különösen érvényes ez a határsávba sorolt falvak lakóira, mivel „ezek a személyek osztály hely zetük80
