Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Doncsecz Etelka: Deportálások a Szentgotthárdi járásból az 1950-es években
DOKCSECZ ETELKA DEPORTÁLÁSOK A SZENTGOTTHÁRDI JÁRÁSBÓL AZ 1950-ES ÉVEKBEN1 Magyarország nyugati határvidéke - különösen a szentgotthárdi járás - kiemelt figyelmet kapott az államhatalom részéről az 1950-es években. A két világháborút lezáró békék után az osztrák és jugoszláv határ által közrefogott vidékről van szó, amely a nagyhatalmi döntések következményeként az éppen kettészakadó és egymástól gyökeresen eltérő részekre eső Európa e választóvonala mentén kényszerült létezni. A vidék az ország többi járásához képest nemcsak földrajzi adottságai,2 hanem társadalmának jellemzői, hagyományai, politikai elkötelezettsége és nemzetiségi összetétele miatt is megkülönböztetett felügyeletet érdemelt.3 A járás lakossága főként mezőgazdaságból élt, emellett jelentős volt a háború előtt a magánkézen lévő ipari vállatok száma. A terület határmenti jellegéből adódóan magas volt a nemzetiségek aránya, az érintett települések népességét tradicionálisan erős vallásosság jellemzte, s ahogy a választási adatokból kiderül, a korszakot meghatározó párt támogatottsága jóval alacsonyabb volt itt az országos, illetve a megyei eredményeknél.4 Vizsgálódásom a korban igen tágan értelmezett „ellenség” fogalmának5 három vonatkozása mentén halad: „a kulák,” „a délszláv,” és „az egyházhoz kötődő” kategóriába sorolható csoportokra fókuszálva. Az elemzést szervező másik elv a járás földrajzi és kulturális adottságainak különbözőségén alapuló hármas tagolódása, ennek megfelelően külön kezelem a térség három mikro táj át: a Felső-Rába-völgyet, az Őrséget és a Vendvidéket.6 Dolgozatomban a szentgotthárdi járásra vonatkozó, a Vas Megyei Levéltárban található7 eddig fel nem dolgozott forrásokat használtam fel: az államosítás alóli mentesítő kérelmeket, a kulákösszeírásokat, a középparasztok ku- lákság alóli mentesítésének iratait, a visszatelepülés idején keletkezett panaszokat, kérelmeket, kölcsönügyeket. Áttekintésük után lehetségessé vált egy pontosított, kiegészített jegyzék összeállítása a deportáltakról. Az elhurcolt személyek pontos számának megállapítását számos körülmény nehezíti. A deportálások8 előtt készülhettek ugyan listák, azonban nem minden esetben egyezik a lajstromban felsoroltak személye a valóban elköltöztetettekével.0 A vizsgált iratcsoportnak külön értéke, hogy a deportálás után hazatértektől, vagy hazatérni szándékozóktól személyes leveleket, illetve kérelmeket is tartalmaz. Ezek sok esetben említik az elhurcolás előzményeit, annak körülményeit, illetve a táborokból való szabadulás után következő időszak vizsgálatához is fontos adalékokkal szolgálnak. 76
