Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Pál Ferenc: A katolikus reneszánsz előhangja: katolikus egyesületek, társaságok Vas vármegyében, 1867–1914
A munkásifjúság, a tanoncok a legényegyletekbe tömörültek, 1854-ben szerveződött az első. 1898-ban pedig már életre kelt a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége. Elnöke, a székesfehérvári püspök, Steiner Fülöp5 volt.6 A keresztény szociális gondolat megjelenésével egyre nagyobb számú karitatív szervezet kezdte meg munkáját, közülük is kiemelkedtek az országban több mint 20 helyen működő Szent Vince egyletek.7 A nők számára a korban már nem csak hitbuzgalmi, hanem karitatív, s önsegélyező egyesületek is születtek. 1896-ban keletkezett az Országos Nővédő Egyesület. Vezetője, Farkas Edit,8 rövid idő alatt a fővárosban és vidéken 16 leánykört és 20 nővédő egyesületet szervezett. Hamarosan megalakult Buttykai Antal9 védnöksége alatt, a Katolikus Leányok Szövetsége. Ezekből a női szervezetekből nőtt ki, Prohászka Ottokár10 támogatásával, a Szociális Misszió Társulat. Ez tulajdonképpen szerzetesi közösségnek számított, belső tagjai a szerzetesi hármas fogadalmat is letették. Gondozásba vették a megesett leányokat, az elhagyott gyermekeket. Nővédelmi Hivatalt rendeztek be. A szerteágazó tevékenységet folytató, különböző női szervezeteket 1912-től a Katolikus Női Tanács fogta össze.11 A fellendülés igazi elindítójának a XIII. Leó pápa12 kibocsátotta Rerum novarum tekinthető. Az egyház valós megújuláson ment keresztül, s bár a II. Vatikáni Zsinatig megtartotta a legyőzhetetlen, triumphális egyház képét, mégis, az enciklika szellemében immáron nyitott a különböző társadalmi rétegek, csoportok felé. Működése, evangelizációs területe már lefogta a felső arisztokráciától a munkásságig, a magyar társadalom szinte minden rétegét. Korszakban, 1905 után, Vas vármegye területén az utolsó nagyszabású katolikus szerveződésnek a Katolikus Népszövetség nevezhető. A budapesti központú szövetség a katolikus társadalom szélesebb rétegeinek kulturális, gazdasági és jogi ismereteinek bővítését, valamint a katolikus és nemzeti öntudat erősítését kívánta elérni. Szervezésében a katolikus néppárt tagjai tevékenyen részt vettek.1,1 Tagságuk 1910-re elérte a 300.000 főt.14 HITBUZGALMI TÁRSULATOK A hitbuzgalmi társulatok életét kutatni több okból is hálátlan feladat. Az egyik, hogy általában hasonló módon keletkeztek, s majdnem azonos tevékenységet folytattak, viszonylag csekély számú meglepő, sajátos dologgal kiegészülve. A másik gond a kutató számára, hogy kevés ügy keletkezett miattuk, s emiatt nem készültek róluk iratok sem, csak esetleg annyi, hogy az adott egylet elküldte a püspökségnek a megalakuláshoz szükséges engedély kérelmét, majd pedig a püspök az alapítás tényét körlevelében is közreadta. Emellett az egyesületek alapszabályai is feltárhatóak, de mindkét forrástípusra jellemző, hogy tényleges adatokkal a társulatok mindennapjaira nézve nem bírnak. A hitbuzgalmi társulatok művelődésre, kultúrára gyakorolt hatása, más katolikus szervezésű kulturális egylethez viszonyítva, meglehetősen csekély. A közösségi, társadalmi tudat alakításában már jelentős szerepet játszottak. 54
