Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/3 (Szombathely, 2009)
Kiss Mária: „Adj nekem lelkeket, minden mást vegyél el!” – A szalézi rend szombathelyi letelepedésének 80. évfordulója
KISS MÁRIA „ADJ NEKEM LELKEKET, MINDEN MÁST VEGYÉL EL!”- A SZALÉZI REND SZOMBATHELYI LETELEPEDÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJAA címben szereplő jelmondatot - latinul: Da mihi animas, caetera tolle! - a szalézi rend alapítója, Don Bosco1 választotta mottójául, amely a rend címerében is megjelent. Ez az egy mondat lelkipásztori munkájának összefoglalása, tartalmazza élete célját. Nem kért mást, csak leikekeket, akiknek segíthet, akiket nevelhet, hogy életüknek értelmet adjon. Elsősorben a szegény és elhagyatott fiatalok megmentését tartotta a legfontosabbnak. Ezt hagyta örökül rendjének tagjaira, akik 150 éve, öt kontinensen vezetnek plébániákat, tanítanak iskolákban, egyetemeken, oratóriumokban gondozzák a rájuk bízottakat. Don Bosco szellemében pásztoréinak a Szombathelyen letelepedett szaléziak is. A Szombathelyi Egyházmegye püspöke Mikes János2 1930-ban Szombathelyen új plébániákat létesített és ezek vezetését szerzetesrendekre bízta. A három új plébánia híveinek pasztorálására felkért rendek közül kettő már évszázadok óta részt vett a hívek lelki gondozásában. A ferencesek 1360 körül létesítették kolostorukat, a Szent Domonkos rendieknek Draskovich György, győri püspök 1638-ban adta át Szent Mállón tiszteletére emelt templomot és a mellette lévő plébánia épületet, amely addig a város plébániatemplomaként működött. A templom újjáépítését és a kolostor építését gróf Erdődy György - né Batthyány Erzsébet támogatta. A harmadik plébánia vezetését a szaléziak kapták. Rendházukat Szombathelyen 1929-ben nyitották meg. A rend különös gonddal karolta fel az elhagyott, otthon nélküli fiatalokat. A szaléziak munkájára Szombathelyen is nagy szükség volt, mert a súlyos gazdasági válság idején egyre több gyermek került az utcára, vált otthontalanná. A rend Szombathelyen történő letelepedésének gondolata már a század- fordulón felmerült. Dr. Eredics Ferencné3 a rendalapító első utódját kérte, hogy küldjön rendtagokat az ország nyugati végében fekvő egyre iparosodó vármegyeszékhelyre. A szaléziak Szombathelyre való letelepedését dr. Eredics Ferencnén kívül sokan szorgalmazták. 1920-ban Ambrózy Teréz bárónő4 vette kezébe a rend letelepedésének kérdését, gyűjtést szervezett. Fáradozását Mikes János is támogatta, és a vármegye alispánjának hozzájárulásával széleskörű gyűjtést indított. 16
