Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Gál József: A Dunántúli Dalos Szövetség dalostalálkozói, 1894–1910
Június 14-én közlemény jelent meg a Vasvánnegvében az eredményhirdetés értelmezésére. „Illetékes helyen felkérettünk annak konstatálására, hogy a négy első díj teljesen egyforma volt. egyik sem előzte meg a másikat, a zsűri világosan hangoztatta, hogy betűrendben adta ki a jutalmakat. Vajon kik és mit értelmezhettek félre? Vajon miért nem tartották be saját döntésüket arról, hogy nem rangsorolnak, csak díszes emléklapot és ajándékokat adnak a résztvevő kórusoknak?”7* A körmendiek másnapi teljesítményét - olvasható - erősen lerontotta az, hogy előző éjjel megfáztak és berekedtek, s így adták elő szabadon választott dalukat. A közlemény szerint, a dalosversenyen elítélték azoknak a dalárdáknak az agresszív fellépését, amelyek a jutalmat visszautasították és különös megbotránkozást keltett, hogy egyesek még arra is vetemedtek, hogy abzugolni kezdték a zsűri köztiszteletben álló tagjait.70 A körmendiek számára - ahogy erről a Rábavidék tudósított - keserű és kellemetlen élményt jelentett a keszthelyi találkozó. A beszámoló szerint a dalosegylet teljesítményét „több oldalról is elismerték”,77 a negyedik helyre való sorolásukat ezért méltánytalannak érezték. A hír eszerint „köztudomásra jutott”,7K hogy a bíráló bizottság már a verseny előtt osztályozta az egyesületeket, így nem a „felmutatott eredmény volt az irányadó.”7" E miatt a körmendiek kiléptek a dalosszövetségből, s nem fogadták el a felajánlott jutalmat sem. Az ajándékozóval azonban tudatták, hogy nem a jutalomtárgyat ki- csinyellték, hanem az őket ért sérelmet így akarták kifejezésre juttatni.80 A DUNÁNTÚLI DALOSSZÖVETSÉG MEGSZŰNÉSE A dalosversenyek sorát 2 vagy 3 év múlva folytatni kellett volna. Azonban sem 1912-ben, sem az 1913-ban nincs nyoma a vármegyei sajtóban az esetleges rendezvénynek. 1914-ben pedig az 1. világháború előszele már biztosan nem tette lehetővé ilyen sok embert mozgató találkozó megrendezését. A Dalosszövetség valószínű nem is hivatalosan szűnt meg, hanem annyi más egyesülethez hasonlóan erodálódott. De nemcsak a dunántúli találkozók maradtak el, hanem azok a hagyományos szereplések is, amelyek - húshagyó, majális, szilveszter - már értizedek óta az egyleti életnek elmaradhatatlan rendezvényei voltak. Csak 1919 őszétől - a Vasvármegyei Kulturális Egyesület újjáalakulásától - indult meg újra a dalosélet. Karácsony előtt jelent meg a rövid hír a szilveszteri programról, amely szerint „a szombathelyi Dalosegylet számos új taggal is megerősödve Sylves- terkor tarja a hosszú öt év után első műsoros estélyét. ”81 A karmester változatlanul Kreutterer, de karmestertársként megjelent a Kultúregvlet zenei szakosztályának jegyzője Lomoschitz Károly is. (Nincs adatunk arra, hogy a Dalosegylet megmaradt-e önálló egyletként vagy az énekesek is a funkciójában is kibővült Vasvármegyei Kulüíregylet részeként szervezték a daloséletet.) A Dunántúli Dalosszövetségnek mint szervezetnek a megszűnte, azonban nem jelentette a dalosmozgalom elhalását is. Más szervezetben, gyakran egv- egy kórus vagy intézmény kezdeményezésére az 1920-as évektől folytatódott dalostalálkozások sora, az országosoké csakúgy, mint az úgynevezett lielvi 76
