Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Gál József: A Dunántúli Dalos Szövetség dalostalálkozói, 1894–1910
1897 - SOPRON A győri találkozót 2 év múlva, 1897-ben követte a soproni. Időpontja ennek is jti- nius vége, 28-29-e. Az előzetes jelentkezések alapján 200-300 dalost váltak, akikhez még 200 helyi énekes csatlakozására számítottak. A közgyűlés színhelyéül a helyi líceum tornacsarnokát alakították ki a várható nagy létszám miatt. Határoztál?. az ünnepségi belépőjegyek áráról: 3, 2 illetve 1 forint, amely hat személy belépőjének árát foglalta magába. Kisorsolták a versenyen szereplő dalosok sorrendjét is. 1. Győri Ének- és Zeneegylet, 2. Szombathelyi Dalárda, 3. Pécsi Polgári Daloskor, 4. Budapesti Egyetértés Kórus, 5. Győri Iparos és Betegsegélyező Egylet. Az ismerkedési esten a szombathelyiek nem vettek részt, mert csak a verseny napján utaztak. A beszámoló szerint az est emelkedett hangulatban telt el. A soproni katonazenekar muzsikált, közben tűzijáték szórakoztatta a résztvevőket. A próbaéneklést is megtartották ezen az estén. A 29-ei közgyűlésen az elnöki tisztet betöltő Simon Ödön főispán díszmagyarban köszöntötte a közgyűlést. Rácz Ottó - ugyanilyen öltözetben - adott jelentést az elmúlt időszak eseményeiről, amelyekről sajnos nem tett említést a beszámoló. Ismertette viszont Arnhold Károly felszólalását a főváros és vidék furcsa ellentétről, amely még olyan apróságokban is megjelent, mint a Dunántúli Szövetség dalpályázati kiírásának elhallgatása vagy csak szűkszavú közlése a budapesti lapokban. Jelesül a Szövetség népdal, műdal, népdalátiratok kategóriában írt ki pályázatot kategóriánként 100-100 forint jutalommal. Fájlalta, hogy a soproniak működését is inkább elmarasztalták, semmint méltányolták volna. Arról nem szólt a híradás, hogy teljesen sikertelen lett volna a pályázat vagy csak az eredményt nem adta közre a vasi sajtó. A közgyűlésen köszöntőt mondó Éhen Gyula Sopront a magyar hazafiság tűzhelyének nevezte, amely város a honi dal ápolásában is mindig elől járt. Ezután a hagyományoknak megfelelően a közgyűlésen határoztak a következő találkozó helyszínéről: 2 év múlva Komárom fogadja majd a dalosokat. A közgyűlést Sopronban is a közös ebéd követte. Ezután a dalosok az ünnepség helyszínére vonultak. Sem a megjelent kórusokat, sem azok képviselőit nem említette a referáda, azt viszont igen - talán némi irigységgel -, hogy az 52 tagíi Soproni Zeneegylet játékát gyönyörűnek találta.'15 Nem szólt az egyes kórusok versenydarabjairól sem. A szokásos összkar a népszeríí Királyhimnuszt énekelte, amely a 400 dalos előadásában magasztosan hangzott. A versenydarabokat röviden nagyon érdekesnek minősítette a híradás, és kijelentette, hogy-.„dalárdáink kitűnő képzettségről tettek tanúbizonyságot" A Szombathelyi Dalárda, a sorsolásnak megfelelően másodikként lépve dobogóra, Szabados Béla Vándordalát adta elő igen szép sikerrel. Ezt bizonyította, hogy az „öreg Ábrányi Kornél, e kiváló műkritikus többször bólogatott ősz fejével" f 7 s Hoffer Károly „a híres pécsi dalárda nagynevű karmestere sem egyszer adott tetszésnyilvánításának kifejezést. ”38 Dalárdánk azonban ezúttal sem az első helyen végzett, második díjat kaptak. Kreutterer Antal (1857-1927) karmesteri munkájának legfőbb érdeme a híradás szerint az, hogy „lelkiismeretes buzgósággal fáradozik azon. hogy a dalárda mentői képzettebb legyen. ”39 68
