Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
Horváth József: Gothard Jenő tudományos tárgyhagyatékának utóélete
HORVÁTH JÓZSEF GOTHARD JENŐ TUDOMÁNYOS TÁRGYHAGYATÉKÁNAK UTÓÉLETE Gothard Jenő (Herény, 1857. május 31. - Herénv, 1909. május 29.) halálának centenáriuma alkalmából talán nem lesz érdektelen az alábbiakban felidézni azt az éppen 60 esztendeje megindult folyamatot, amely szűkebb pátriánk kiválósága után hátra maradt csillagászati műszerörökségnek a hazai asztronómia javára való újbóli szolgálatba állítását eredményezte. Jelen írás Gothard Jenő tárgyhagyatékára alapozott, Szombathely belvárosában emelt és ténylegesen másfél évtizeden át funkcionált, napjainkra már eltűnt Ids csillagvizsgáló küzdelmes létrejöttének és későbbi külső-belső viszonyaival a hagyatékra gyakorolt hatásáról rögzült, meglehetősen szűk keretű képet kívánja korrigálni, de főként néhány adalékkal kiszélesíteni. ELŐZMÉNYEK Gothard Jenő herényi (ma: Szombathely része) földbirtokos életpályájául a hazai természettudományos haladás szolgálatát választva, a herényi családi rezidencia parkjában asztrofizikai obszervatórium alapítását határozta el. 1881 nyarán felépült az egykupolás obszervatórium fizikai-, kémiai-, fotó laboratóriumokkal, finommechanikai műhellyel és kiszolgáló helyiségekkel. Az évek során - zömében Gothard Jenő által tervezett és konstruált eszközökkel - gazdagon felszerelt magánintézet alap munkaprogramját asztrofizikai munkák képezték. Eltekintve Gothard Jenő sokirányú működésének taglalásától, a lényeg az, hogy rövid időn belül a fényképezés csillagászati alkalmazása és fejlesztése terén elért eredményeivel nemzetközi elismertséget és hírnevet vívott ki magának.1 Az európai rangú magánintézmény sorsa Gothard Jenő 1909. május 29-én bekövetkezett hirtelen halálával bizonytalanná vált. A soron következő események arra engednek következtetni, hogy Gothard Jenő életében nem rendelkezett intézményének jövőjéről. A váratlan haláleset nyomán az obszervatórium még továbbra is működésben maradt két részlegével — a finommechanikai műhellyel“ és a meteorológiai állomással'1 - ellentétben a használaton kívülre került kupola, s benne az intézet fő- műszerét képező 254 mm tükörátmérőjű Browning-With gyártmányú reflektor állapotáról a kortárs szemtanú, Konkoly Thege Miklós* - a modern magyar csillagászat emblematikus személyisége - 1913-ben megjelent írásában ilyen ijesztő képet festett: „a kitűnő Browning reflektor bizony bizony szomorú állapotban van s még szomorúbb sors vár rá, mert hiszen a kupolája is annyira rozoga, hogy egy vihar összetöri és tönkre veri a szép műszert."1' Hamarosan azonban olyan fordulat következett be, amely alapvetően befolyásolta a hagyaték eljövendő sorsát. Még közvetlenül az 1. világháború kitöré5
