Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész
A pénzügyminisztérium előírását megmagyarázza egy 1880-ban kelt körrendelet. E szerint több olyan eset történt, hogy a lottódíjat a húzás megtartása után sem fizették ki, s azt behajtani később nem tudták. Ezért rendelték el, hogy az engedély csak akkor válik érvényessé, ha a meghatározott lottódíjat még a húzás előtt lefizetik.17 Arról, hogy a pénzügyminisztérium végül mégsem engedte el az illetéket, arról a sajtó számolt be: a cikk írója furcsállta, hogy e döntésnél nem vették figyelembe, hogy jótékony ügy érdekében és nem nyerészkedésből rendezik a sorsjátékot. Egyben bemutatja a nyereménytárgyakat is. A december 1-jei sorshúzás főnyereménye egy 12 személyes, 165 darabos ezüst asztali készlet volt tölgyfadobozban 1000 forint értékben, illetve ennek hatszemélyes változata 450 forint értékben. Szintén értékes darabnak számított az ezüst kávéskészlet, az ezüst gyertvataitó, az aranyóra, gyémántgyűrű, arany karperec, ezüst kenyérkosár, ezüst pohár. De nyerhetett a szerencsés jegytulajdonos a többi között sótartót, gyümölcstartót, mustártartót, salátakiszedőt, melltűt, inggombot, fülbevalót, pecsétnyomót, levélnehezéket.18 A választmány június 3-ai jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az ezzel megbízott Károlyi Wassermann S. budapesti aranyművestől vásárolta e tárgyakat. A megállapodás szerint a vételár felét a tárgyak átvételekor, másik felét 1880. január 1-jén fizetik ki. Wassermann ugyanakkor kötelezte magát, hogy a kibocsátott sorsjegyekből 200-at megvásárol, a megmaradt tárgyakat pedig visszavásárolja 30%-os kedvezménnyel. A választmány 25.000 darab 50 krajcáros sorsjegyet bocsátott ki, amelyből 14.000-et már június végén szétküldtek19 A visszaküldött jegyek és kísérő levelek alapján megállapítható, hogy a sorsjegyekkel községi és vármegyei elöljárókat, lelkészeket, bankokat, méltóságokat egyaránt megkerestek, kérve őket a vásárlásra és a terjesztésre. A hivatalosan kiküldött levél így hangzott: „Szombathelyen, mint a magyar nemzetiség egyik végpontján állandó magyar színház épül. Az épület felszerelési költségeinek fedezése czéljából felsőbb hatósági engedély mellett, arany és ezüst nyeremény-tárgyakból álló sorsjáték rendeztetik. Minthogy a czélba vett magyar színház a nemzeti nyelv és miveltségnek hathatós tényezője le- end ismerve í[isztelt] Czimednek hazafias érzületét, bátrak vagyunk .... Darab sorsjegyet azon kéréssel mellékelni miszerint ezen sorsjegyeket elárusítani. illetőleg megtartani, s azok értékét, esetleg a meg nem tartott sorsjegyeket mielőbb, legkésőbb f[olyó] évi September hó 1-éig Vasmegye alispáni hivatalába beküldeni méltóztassék. Hazafiui tisztelettel: Szombathely, 1879. évi junius 1-jén Haiden Imre választmányi tag, Dr. Kuncz Adolf főgymn [áziumi] ig [azgató] választmányi tag Takács Lajos, vasmegye főispánja, mint a színházi választmány elnöke Széli Ignácz, vasmegye alispánja, mint az építő bizottság elnöke. ”a(> Azt, hogy ez a kísérlet sem úgy alakult, ahogy azt várták, több dolog is mutatja. A napi sajtó rendszeresen hívta fel rövid hírben olvasói figyelmét arra, hogy vásároljanak sorsjegyeket, mert azok lassan fogynak, a színház berende
