Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/2 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 2. rész
MÓROTZ ESZTER A VASMEGYEI NEMZETI SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE, 1863-1881. 2. RÉSZ AZ ÉPÍTKEZÉS A tervek és költségvetés elkészítésével Hauszmann Alajos budapesti műegyetemi tanárt kérték fel, aki naplójában erre így emlékezett: „1876-ben meghívást kaptam Szombathelyre, ahol városházat és színházat akartak építeni. Ott ismerkedtem meg Széli Kálmánnal és öccsével Széli Ignáccal. aki akkor Vas megyei alispán volt.'n Mielőtt a városházával való közös építkezés terve felmerült, Hauszman- nal 1877-ben egy teljesen önálló színház építésére készítettek tervet. Ezeket a rajzokat őrzi a Vas Megyei Levéltár, rajtuk a felirat így szól: „Tervezet egy ideiglenes színházra”.a A háromemeletes, 310 fő befogadására alkalmas, valószínűleg fa épület kivitelezése 30.000-35.000 forintba került volna. A végül felépített színház tervrajzai nem maradtak fenn, költségvetése ekkori számításai szerint 39.225 forint. Megbízásáról így írt naplójában: „... Szombathelyen pedig egy színház építő bizottság alakult, mely társadalmi úton akarta az anyagiakat gyűjteni egy színház építésére. A gyűjtés eredménye azonban megközelítőleg sem fedezte a felmerülő építési költségeket, és mivel a városi hatóság is városház építési tervvel foglalkozott, és a főtéren egy elegendő nagy telek állt rendelkezésre mindkét épület felvételére, a színház ügyét is a város vette kezébe, és megbízott, hogy a két célnak megfelelő közös épületet tervezzek. Tervem el lett fogadva, és az építés azonnal megindult .”á Hauszmann minden bizonnyal örömmel tervezett színházat, naplója szerint fiatal korában maga is elkötelezettje volt a színművészetnek: ekkor már ébren volt bennünk, magyar ißakban, a hazafias érzés, amelynek minden módon kifejezést óhajtottunk adni, és nem akartuk tűrni a németek térfoglalását. Magyar ruhában, sarlcantyús csizmában, fokossal a kezünkben jártunk, s demonstráltunk a »Muri« és a német színészet ellen, majd pedig a magyar Múzsa szolgálatába állva, dilettáns színtársulatot alapítottunk »Gondűző« néven. Ebben a törekvésünkben nagy támogatásunkra volt Molnár György, a budai első magyar színház akkori igazgatója, aki szerepeinket betanította és színházi felszerelését és ruhatárát bocsátotta rendelkezésünkre. (...) A mi kis »Gondűző« színházunk a II. kerületi Kacsa utca egyik bérelt földszinti házában talált otthont, én voltam annak díszletfestője, igazgatója, pénztárosa és első szerelme. 31
