Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 1. rész

„Sajnos, hogy a nemes czél nem tudott nagyobb közönséget a színházba csalni. Máshol az ily előadások rendesen hatalmas vonzerővel bírnak, s csak nekünk van módunk az ily alkalmakkor a nálunk szokásos közönyösséggel találkoznunk. ”4

Az állandó színház létesítésének igénye pedig egyre erőteljesebben jelentkezett. AZ ELSŐ KÍSÉRLET

A kőszínház története 1863. november 29-én kezdődött. E napon tartotta alakuló ülését a szombathelyi műkedvelő színházi választmány. Egy szakadt és nehezen olvasható papírdarab szerint ./Íz elnök V. L. lett közfelkiáltással, míg a választmányi tagokat titkos szavazat útján választották".* Nevük itt kivehetetlen. Ezen a „jegyzőkönyvön”, valamint egy néhány héttel később kel- tezetten már műsorterv is olvasható. Színre vitték például a Liliomfi-t."

A mozgalom élére Mezei Pauer Antal és Horváth Boldizsár, a későbbi igazságügyi miniszter, ekkor szombathelyi ügyvéd állt, ők vetették fel először az állandó színház építésének eszméjét. Mezei vármegyei irodaigazgató és kiadó volt. A szombathelyi származású Horváth Boldizsár, miután az osztrák fogságból szabadult és amnesztiát kapott, 1850-ben tért vissza szülővárosába, s nyitott itt ügyvédi irodát. Innen indult politikai karrierje.

A fennmaradt felhívásuk 1865 elején született. Ebben a helyi műkedvelő társulat beszámolt a tervéről és egyben számot is adott vagyonáról, tőkéjük e szerint 150 forint. Elsősorban helyet kerestek a megálmodott színház felépítéséhez, s erre megfelelőnek tűnt a Hosszú (ma: Thököly Imre) és Rumi (ma: Mátyás király) utca kereszteződése melletti palántás kertek szeglete, amely árverés előtt állt. Ezért „...a nemes és a közművelődés terjesztésének előmozdítása tekintetéből felhivatnak a posta és gyöngyös utczai [ina: Fő tér] minden jó és nemes czélért mindenkor áldozatra kész ... polgárok és háztulajdonosok, hogy palántás kertjüket egészben, vagy csak bizonyos részben a színház térnek ingyen átengedni szíveskedjenek..."7

A „válasz” nem is késett sokat. Az 1865. március 15-ei keltezett aláírási ív értelmében „alulírottak kinyilatkoztatják, hogy a szombathelyi színház felépítésére szükséges térnek a rumi utzában fekvő posta és gyöngyös utzai házakhoz tartozó tulajdon palcintás kertjüket vagy egészben vagy a kitett négyszögölH térmennyiséget ingyen, minden megtérítés nélkül átengedjük világosan kikötvén azonban azt, hogy ezen hely csak színház építésére fordit- hatik és határozottan fentartva tulajdon jogunkat azon esetre ha ezen tér nem színház hanem más czélra használtatnék.

A tulajdonosok összesen 540 négyszögölnyi telket ajánlottak fel. Ehhez a „Vasmegyei naptár” eladásából, valamint a műkedvelők és magánszemélyek adományaiból összegyűlt 2173 forintból vásárolták meg a még szükséges 492 négyszögölnyi területet.

így már egy 1032 négyszögölnyi telek volt a színházbarátok birtokában. A felbuzdulást pedig jól mutatja, hogy az 1865-1866-os években rengeteg felajánlás