Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 2. rész

fogása ellene, úgy Radnai megkapja a méltó választ ugyan ott. hogy elmenjen a kedve a zugkritika írásoktól. (...). a méltó válasz erre egy jó szobor lesz. de csak akkor, ha nem kötik meg a kezemet" ,*°

A kedélyek Szombathelyen nem csitultak, de ellencikk nem jelent meg a sajtóban. Az újabb levél azonban nem váratott sokáig. A makett szállítását szorgalmazta, mert „Badalikkal sürgősen el akarjuk vinni a mintákat autón Esztergomba".41 Soraiból kiolvasható elszántsága, harci kedve, de csalódottságát sem hallgatta el: „... a munkáról semmiesetre sem mondok le és ha kényszerítenek rá, jogaimat törvényes úton is követelni jogom"*' Tudatában volt, a lemondás szakmai és erkölcsi bukással járna. „Közel 40 éves küzdelmem hiábavalónak bizonyulna (...) elhiszem, hogy egyesek szeretnének (...) tönkre tenni (...) itt Pesten is mondta egy szobrász, hogy a inunkéit a II. díjas csinálja, (...) csalódni fognak (...). Pázmándy is érdekelve van. ezért ha pörre kerülne sor. drága Icéjjelgés lesz az ellenségeimnek, mert az igazság jogilag is velünk van. Bocsáss meg akaratom ellenére ennyi zavart csináltam Szombathelyen. Ha ezt előre tudom, nem pályáztam volna."*''

Az esztergomi út húzódott, mert a páternek Bécsben volt dolga. Viszont Pázmándyval Pesten felkeresték a Metropol Szállóban tartózkodó IJjváry Edét, aki útban hazafelé, Badalikkal találkozott és folytatott megbeszélést - tájékoztatta Tóth Jánost február 14-ei levelében. Dűlőre jutottak a határidőkben és díjazás módozataiban. A polgármester elé kerülő javaslat szerint, a szerződés aláírásakor 3000, november 1-jén 4000 és 1939. április 1-jén 3000 pengőt fizet munkájáért a város. Az új feltételek megnyugtatták, „Hogy minél előbb legyen vége a huzavonának".**

Beszámolt az alakuló szobor formai változásairól is: „Sok művész, építész, szobrcisz látta mindkét tememet (...) egyhangúlag a római ifjú és nem a püspök mellett foglaltak állást. Ez érthető, mert első díjas tervemre több időm volt és szob- rátszi szempontból tökéletes kompozíció). (...) a püspökkel lemezeit munkám talán artisztikusabb hatású volt. Én természetesen, azt csinálom, amit kívántok tőlem"*" Badalik - találkozásukon megfontolt, de kemény véleményt nyilvánított: „határozottan kijelentette, hogy nem engedi az ügyet elhúzódni, ragaszkodik ahhoz, hogy a szobor még ez év novemberében kész legyen".4,1 (A „harmadik” ülésen ki is tartott e véleménye mellett!) Az időhúzást egyenesen a művész személye elleni tendenciózus rosszakaratnak minősítette. A zsűri kiegészítését pedig „törvényellenesnek” tartotta és háborgott az újságban közölt hír miatt. Kijelentette, hogy amit eddig cselekedett, meggyőződésből tette. Reményét ekképpen tolmácsolta a levélíró: bízik abban, hogy „akik oly gerincesen mellém álltak, őt sem fogják cserbenhagyni!"*7 Arra bíztatta Tóth Jánost: „... mutasd meg levelem a másik négy jóbarátnak és (...) tartsatok ki Badalik tartomány főnök mellett."*H Azzal is tisztában volt, hogy „a Polgár- mester Ur, ha látszólag nem is lehet mellettem, de lélekben velünk van."*" Nem hallgatta el azt sem, hogy izgalmas napokat élnek át.

75