Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Női szereplehetőségek a két világháború közötti Szombathelyen. – Párezer Gézáné Galló (Schwartz) Gabriella (1914–1944) életútja
szerepvállalással: szociális munka, jótékonyság a zsidó leány- és nőegyletekben, patronage intézményekben. Továbbá a hagyományos női szerepeknek megfelelő hivatások - főként a szolgáltatás, nevelés, ápolás körében: például anya- és csecsemővédőnő, gyógypedagógus, ápolónő, kozmetikus, bevásárlási szakértő... -11 betöltésével. Ennek megfelelően a zsidó lányokat igyekeztek úgy formálni, hogy ne törekedjenek gimnáziumi érettségire és egyetemi tanulmányokra, inkább a gyakorlat i életre való felkészülést tekintsék kitűzendő célnak.la Ugyanakkor a zsidó női társadalom egy másik szeleteként jelentkeztek az úgynevezett „fiúnak nevelt lányok”. (Ha a jómódú középosztálybeli zsidó családban csupán lány született, ugyanúgy taníttatták - a vallási oktatás kivételével -, mintha fiú volna). Jellegzetességeiket a következőkben összegezte Pető Andrea: jobb képességekkel rendelkező, szakmájuk iránt mélyebben elkötelezett nők, akik a legférfiasabb szakmák világába is beléptek. Identitásukat már nem a család határozta meg, és közéleti tevékenységük sem a vallási szférában valósult meg, hanem politikai síkon.13 A zsidó nőkép ezen kettőssége, a „tradíció” és a „modernizáció” dualitása tökéletesen illeszkedett a két világháború közti, felekezetek feletti, általános női szereptendenciákba. Míg az újkonzervatív elvárások az otthonteremtést és a magánélet intim szférájának formálását jelölték ki a nők legfontosabb feladatául. Addig markánsan haladt előre a nők felsőfokú szakképesítésével, nmnkábaállásával, politikai szerepvállalásával jellemezhető „emancipációs” folyamata is.14 Természetesen a mindennapok valósága ritkán volt ennyire sarkított. A 20. század első felének hölgyei általában nem kizárólagossággal sajátították el egyik vagy másik szerepmodellt, hanem kiválasztották az egyéniségüknek leginkább megfelelő szereptényezőket, és azokat tették magukévá. Ezt a kettősséget Gabii- ella életútjában is felfedezhetjük. A hagyományosan nőies minták: mint a vallási keretek közt működő jótékonyság, a félj, a család, az otthon; ugyanakkor a „férfias” normák: mint a művelődési tőke továbbvitelére predesztináltság, a ragyogó tanulmányi eredmények és képességek, a hosszú, tudatos, kitartó készülés egy magasrendű pályára, egyaránt domináns jegyei lesznek Gabriella sorsának. Gabriella e kettős életstratégiáját a családja által közvetített modellek vizsgálata világíthatja meg jobban. Miután a holokauszt pusztítása elsöpörte Gabriella rokonságát, - szóbeli visszaemlékezések és magyarázatok hiányában - a puszta adatok feltárására és összeillesztésére kell hagyatkoznunk, amelyek egyrészt mennyiségi és minőségi jellemzőiket tekintve - a nők nyilvános szférában való alulreprezentáltságából kifolyólag - meglehetősen korlátozottak és egysíkúak. Másrészt értelmezésük - az „oral history” támogatása nélkül - gyakran rendkívüli nehézségekbe ütközik, és sok esetben csupán feltételezésekre ad lehetőséget. SZÁRMAZÁS, TÁRSADALMI KÖRNYEZET Schwartz Gabriella Erzsébet 1914. július 7-én, Szombathelyen látta meg a napvilágot dr. Schwartz Bertalan (1. kép)15 és Schleiffer Ella egyetlen gyermekeként.10 50
