Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Női szereplehetőségek a két világháború közötti Szombathelyen. – Párezer Gézáné Galló (Schwartz) Gabriella (1914–1944) életútja
„Egy fiatal asszony ott szült a gettó kövén, felesége volt a Lcszámitolóbank főnökének... A nőnek segítséget sem adtak. Az újszülöttet anyakönyvezték. ”:t „Az elszállítás és a vagonokba való betuszkolás a leggyalázatosabb körülmények között történt. Eire jellemző egyetlen adat. Dr. Schwarz Bertalan ottani érdemes orvos leánya. Párezer Géza volt bankigazgató felesége vajúdásának utolsó óráit érte. amikor a vagonba dobták. A vagonok még a szombathelyi motorgyár iparvágányán álltak, mikor a szerencsétlen asszony megszülte kislányát a majd 90 embenel zsúfolt vagonban, aki a mártírok számát növelte. ”* „Eörsi szombathelyi rokonságát elviszik Auschwitzba az Eichmann-va- gonok, egyik unokatestvére a vonaton szül...”5 Gabriella 1944. július 1-jén a volt Mayer gépgyárban, embertelen körülmények közt adott életet második gyermekének, Párezer Gábornak.0 Néhány nap múlva egy szombathelyi transzporttal anyát és gyermekét - a család többi tagjával együtt - Auschwitzba deportálták. Mindannyian ott lelték halálukat.7 A nő és az anya testi-lelki kiszolgáltatottsága, megalázása, fájdalma és szenvedése sűrűsödik Gabriella életének e végzetes epizódjában. Egyéni tragédiáját nem enyhítheti annak ismerete, hogy a tébolyult, szadista náci gépezet zsidó nőkkel szemben általánosan alkalmazott ideológiájának esett áldozatul. Nem enyhítheti, hogy sok százezer alsóbbrendűnek ítélt nő élte meg ugyanezt a borzalmat: gyermekének abszurd körülmények közti világrajöttét és azonnali elvesztését. Nem enyhítheti, hogy a náci uralom idején a gettókban, a marhavagonokban, a munka- és haláltáborokban, a kísérleti laboratóriumokban és a zsidó nő létezésének minden színterén érvényesült a hatalom azon célja, hogy a „zsidó faj” szaporodását megakadályozza.8 Talán egy valami enyhítheti ezt a szürreális, befogadhatatlan, mesterséges borzalmat: ha az emlékezés és a nyilvánosság nem csupán pusztulásának kontextusában tartja meg őt, hanem megismerni és bemutatni törekszik sorsa boldog és eredményes időszakát, mikor identitása - női neme és zsidó származása - még nem volt gátja életének. BEVEZETŐ Gabriella története azok közé az elfeledett női sorsok közé tartozik, amelyek középpontja és egyetlen meghatározója a szenvedés; azok közé, amelyekről - tragédiájukon túl - sohasem hallottunk és amelyekről sohasem beszéltek.9 Pedig élete rekonstruálható részeinek megismerésével nem csupán egy céltudatos, akaraterős individuum nyílik meg előttünk, de éithetőbbé, életszerűbbé válnak a 20. század eleji magyarországi zsidó nők társadalomtörténeti problémái is, amelyek a „hagyomány” és a „modemitás” konfliktusa mentén sűrűsödtek. Koréin Dezső A zsidó asszony hivatása című munkájában 1938 táján arról panaszkodott, hogy a zsidó családok asszonyai elhanyagolják hagyományos női szerepeiket, ugyanis egyre többen töltik idejüket munkahelyeken és kávéházakban, ahelyett, hogy családi feladataiknak és kötelezettségeiknek eleget tennének.19 A zsidó hagyomány a nő alapvető szerepkörét a feleség, anya, háziasszony hármas funkciójában határozta meg, amely kiegészülhetett a vallási kereteken belüli - patriarchális erőviszonyokat meg nem kérdőjelező - közéleti 49
