Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 1. rész
lapról nem derül ki, hova tervezték, s az alkotó neve is olvashatatlan. Viszont megléte árulkodik arról, hogy Schwarz tervét egyértelműen elutasították.1” A Schwarz által megálmodott „színház egy vendéglő lakással együtt kerülne 45000forintba”,*0 a tervek szerint a költségeket lakossági adományokból és 10 forintos részvényjegyek kibocsátásával fedezték volna. A részvényvásárlás lehetőségét birtokosoknak és a vasi települések lakóinak egyaránt felkínálnák, csakúgy, mint a részletfizetés lehetőségét. Aid pedig igazán bőkezű - 50 részvényt vásárol - még páholy tulajdonossá is válik. A választmány a városvezetésnek is feltette a kérdést, mennyiben tudnák támogatni az ügyet.'1 A válasz kedvező volt, ígéretet kaptak az anyagi segítségre, de konkrét összegről csak a teljes iratanyag áttekintése után határozhatott a testület. Mivel a színház felépítéséhez a már meglevőn kívül a szomszéd telekr e is szükség lett volna, ennek kisajátítását kérték a város vezetésétől. E tekintetben azonban csak tanácsot kaptak, hogy kérésükkel a tulajdonosokat keressék meg, s tegyék fel nekik a kérdést, hogy abban az esetben, ha a „... kisajátítás vagy épen nem, vagy csak nagy áldozattal lenne eszközölhető hajlandók e a kérdéses telket a szinhciz tulajdonába akkép bocsátani, hogy ha a színház a város más pontján czélnak megfelelő helyen emeltessék fel, annak ára pedig vagy az új telek megvásárlására vagy az építési költségekre fordítassék olly kijelentéssel, hogy az uj telek is az ő adománya (... ?). ha a város ingyen engedne más helyiséget - mint a várost áldozatának tárgya, illetőleg alapítványaként fog az tekintetni”** Májusban még a választmány lelkes munkájáról szóltak a hírek: határoztak a 3000 darab 10 forintos részvény kibocsátásáról. A gyűjtésére szolgáló aláírási íveket készíttettek, amelyeket eljuttattak a vármegyei és városi tisztviselőkhöz, lelkészekhez, községi elöljárókhoz, az értelmiségi és nemesi réteghez. Elhatározták, hogy a helyi Széchenyi-alap adakozóit megkérik, az összegyűlt pénzt ajánlják fel a színházi alap számára, s egyben adakozásra szólították fel Vas vármegye országgyűlési képviselőit, a nagybirtokosokat és a magyar kormányt. A gyűjtés határnapjául augusztus 15-ét jelölték ki.3:1 A kezdeményezés népszen'í volt, ezt bizonyít ják a hosszú aláírási ívek. Legtöbben egy-két darab részvényt vettek csak, de akadtak igazán nagyvonalú adakozók is. Arról, hogy a városvezetés ígéreteiből és tanácsából mi valósult meg nem szólnak a források. Egy júniusi keltezésű levél sejteti csak a történteket: e szerint a város főjegyzője a város tórájánál „érdeklődött” Szombathely vezetésének támogatási szándékáról. A testület azonban ekkor még halogatta a döntést.34 A VITÁK ÉVEI Érdemi munka csak 1872 végén indidt újra, a színházi választmány megújulásával. Addig csak a sajtónak köszönhető, hogy újra és újra megfogalmazódott a színház felépítésének igénye, mulatságos, hogy épp olyan cikkekben, amelyekben a szombathelyi közönség színház látogatási szokásairól ítélkezik. Mint kiderül, gyakran a német társulatok játékát részesítették előnyben, főleg az izraeliták „a kik a magyar színházat a 3-ik utczáig is kikerülik ”*” 38
