Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)
ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 1. rész
MO ROTZ ESZTER A VASMEGYEI NEMZETI SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE, 1863-1881. 1. RÉSZ AKIK MEGALAPOZTÁK A SZÍNHÁZI KULTÚRÁT 1813. Ez az a dátum, amely - jelen ismereteink szerint - „mérföldkő” Szombathely és Vas vármegye színházi kultúrájának kialakulásában. Ebben az évben láthatták az érdeklődők az első nyilvános színi előadást, amelyet az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére tartottak. Stunde Fiilöp „táncvigadalommal” egybekötött komédiája valószínűleg csak műkedvelő előadás volt. Az ezt követő értizedekben aztán már hivatásos vándortársulatok is szórakoztatták a közönséget, nekik köszönhető, hogy az érdeklődés egyre fokozódott a színészet iránt és gyökeret vert az a nézet, mely szerint a magyar színészet a nemzeti nyelv „pallérozásának” egyik leghatalmasabb eszköze. Ez a tézis újra és újra előkerül az állandó kőszínház építésének során is. Mindaddig, míg ennek igénye megszületett a vármegye sokat tett a magyar színészetért: anyagilag támogatta a pesti állandó színház - 768 forinttal - és a balatonfüredi színház - 1000 forinttal - építését . Felvetette a vidéki színi kerületek alakításának eszméjét is, e nemes törekvése azonban nem járt sikerrel. Nagy lelkesedéssel karolta fel a vármegye a színi szövetkezet eszméjét is, ám minden igyekezete kudarca fulladt. Vas vármegye közönségének érdeklődése azonban nőttön nőtt a színészet iránt, egyre gyakrabban jelentek meg Thália papjai a vármegyében, ahol mindig támogatásra és pártolásra találtak.1 A hivatásos színészek mellett nem szabad megfeledkeznünk a helyben működő műkedvelő társulatokról sem, amelyek rendszeresen léptek fel, általában jótékony célra ajánlva fel a bevételüket. A helyi társulatok igazán kitettek magukért a közönség szórakoztatása és a jótékonykodás tekintetében egyaránt, mégis komoly küzdelmet jelentett a közönség megnyerése. Pedig a Vasmegyei Lapok rendszeresen ajánlotta és értékelte előadásaikat és buzdította a közönséget azok látogatására. Kevés eredménnyel: „Csak azt sajnáljuk, hogy izr[aelita] polgártársaink s városunk iparos polgárai nagyon gyéren voltak a közönség között képviselve, noha a szombathelyi szinház-ügy legközelebb őket érdekelhetné, az előadás pedig a színkör-alap javára volt tartva. De vigasztal a remény, hogy máskor másképpen leszen.”* „Közönség csekély, mit sokan az előadás előmunkálatai, s a rendezés körül tanúsított erély hiányának tulajdonítanak.