Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Mórotz Eszter: A Vasmegyei Nemzeti Színház építésének története, 1863–1881. 1. rész

MO ROTZ ESZTER A VASMEGYEI NEMZETI SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE, 1863-1881. 1. RÉSZ AKIK MEGALAPOZTÁK A SZÍNHÁZI KULTÚRÁT 1813. Ez az a dátum, amely - jelen ismereteink szerint - „mérföldkő” Szom­bathely és Vas vármegye színházi kultúrájának kialakulásában. Ebben az év­ben láthatták az érdeklődők az első nyilvános színi előadást, amelyet az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére tartottak. Stunde Fiilöp „táncvigadalommal” egybekötött komédiája valószínűleg csak műkedvelő előadás volt. Az ezt kö­vető értizedekben aztán már hivatásos vándortársulatok is szórakoztatták a közönséget, nekik köszönhető, hogy az érdeklődés egyre fokozódott a színé­szet iránt és gyökeret vert az a nézet, mely szerint a magyar színészet a nem­zeti nyelv „pallérozásának” egyik leghatalmasabb eszköze. Ez a tézis újra és újra előkerül az állandó kőszínház építésének során is. Mindaddig, míg en­nek igénye megszületett a vármegye sokat tett a magyar színészetért: anyagi­lag támogatta a pesti állandó színház - 768 forinttal - és a balatonfüredi színház - 1000 forinttal - építését . Felvetette a vidéki színi kerületek alakítá­sának eszméjét is, e nemes törekvése azonban nem járt sikerrel. Nagy lelke­sedéssel karolta fel a vármegye a színi szövetkezet eszméjét is, ám minden igyekezete kudarca fulladt. Vas vármegye közönségének érdeklődése azonban nőttön nőtt a színészet iránt, egyre gyakrabban jelentek meg Thália papjai a vármegyében, ahol mindig támogatásra és pártolásra találtak.1 A hivatásos színészek mellett nem szabad megfeledkeznünk a helyben működő műkedvelő társulatokról sem, amelyek rendszeresen léptek fel, álta­lában jótékony célra ajánlva fel a bevételüket. A helyi társulatok igazán kitet­tek magukért a közönség szórakoztatása és a jótékonykodás tekintetében egyaránt, mégis komoly küzdelmet jelentett a közönség megnyerése. Pedig a Vasmegyei Lapok rendszeresen ajánlotta és értékelte előadásaikat és buzdí­totta a közönséget azok látogatására. Kevés eredménnyel: „Csak azt sajnál­juk, hogy izr[aelita] polgártársaink s városunk iparos polgárai nagyon gyé­ren voltak a közönség között képviselve, noha a szombathelyi szinház-ügy legközelebb őket érdekelhetné, az előadás pedig a színkör-alap javára volt tartva. De vigasztal a remény, hogy máskor másképpen leszen.”* „Közönség csekély, mit sokan az előadás előmunkálatai, s a rendezés kö­rül tanúsított erély hiányának tulajdonítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom