Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2009/1 (Szombathely, 2009)

ADATTÁR - Illés Péter: Vas megye népességének táji tagolódása a hagyományos házasságkötési kapcsolatban. – Különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra, a 19–20. században

sebb, „alsó” hálózata. A Rába völgyének a Pinka torkolatától a Gyöngyös torkolatáig terjedő vasi „középső” szakaszán a Rába menti táji csopoil jócskán benyúlt a Rábától nyugatra elterülő Vasi-Völgységként ismert természeti-földrajzi tájba. Ez utóbbi területén igazán karakteresnek mutatkozik a Sorok-men- tén fekvő falvak házasodási kapcsolathálója.31 A Gyöngyös-mellékének Szombathely és Sái-vár között megmutatkozó, „alsó” táji csopoitja, illetve a Szombathelytől megközelítőleg majd’ Kőszegig érő, „felső” szakasza újfent sajátos kapcsolatrendszerrel bíró falucsoportokként írható le.3a A megye nyugati peremvidékén elterülő Vasi-Dombság magába foglalja a Pinka-völgy magyarországi „felső” szakaszán lévő, többségi honát és német nyelvű falvak táji csoportját, akárcsak az ismét sajátos kettőzöttséggel bíró Kőszeg-1 légy alj a térségét. A Kőszegtől délre eső „alsó”, és a tőle északi irányba húzódó hegyvonulat mentén, már a Gyöngyös túlsó oldalán fekvő falvak „felső” táji csoportjai házasodási kapcsolathálójukban egymástól jól láthatóan elkülönülnek. Utóbbi, főként honát nyelvű községek lakossága azonban jellemzően a szomszédos Burgenland határ nrenti területei felé is orientálódott házassági kapcsolataiban, míg az „alsó” falvak inkább csak a Gyöngyös-mellék irányába. Végül szintén egy igen figyelemre méltó, igazán sűrít házasodási kapcsolathálóval rendelkező, megyei viszonylatban egészen jelentős kiterjedésű táji csoportot alkotottak a Répce-mellék falvai.3

ADATOK A VASI HÁZASODÁSI SZOKÁSOKRÓL

Az egyes falvak és azok táji csoportjaiban a hagyományos házasodási kapcsolatokat a vagyon és a származástudat (jobbágy vagy nemes), a kistájak közötti életmódbeli és gazdasági különbségek, illetve a felekezeti hovatartozás szabályozta, melyek a földrajzi távolság és a közlekedési viszonyok, vagy' éppen az egyébként meghatározó etnikai különbségek szempontjait is képesek lehettek felülmúlni. A mikortáji kutatás kérdőívére adott válaszok esetenként bizonyos betekintést engednek ezekbe a történeti érvényességű kulturális normákba, folyamatokba. A hegyháti nemesi faluból, Andrásfáról példáid jelentős mértékben a környékbeli szintén nemes falvakba Gersekarátra, Telekesre, illetve a zalai Kutasra házasodtak. A németajkú Egervölgybe a szomszédos Káinból azért nem házasodtak, mert a „büszke kámiak leníztík a szegín nímetfalusit": Hor- vátzsidányban nagyjából 1945-ig csak honátokkal, katolikusokkal házasodtak, az 1960-as évekig azt is lenézték, áld más falubélivel szóba állt. A Sárvár környéki Nyőgéren úgy tartották: „Rábán túlra tehénért, meg menyecskéért ne menj. mert azok kisasszonyok, nem tudnak dolgozni!” M' Bejcgyertyánosra Ikervárról gazdag legények jöttek a „jódógos” szegény lányokért. Gödörházán viszont kizárólag vend lányokkal igyekeztek házasodni a legények, mert azok „gazdagok” voltak. Hegyhátsálon az őrségiek között is ismert csereházasság szerint egymás fiát-lányát kölcsönösen összeházasították, ezáltal biztosítva a rokonság birtokainak, javainak egyben tartását.37 A Sorok-menti táji csoporthoz tartozó Sorokpolányban például megkötötték, hogy református csak reformátust vehetett el, a katolikus pedig csak katolikust. A hegy-háti Szan-askenden hasonlóan a felekezeti endogámia szokását jelzi, hogy- a hely-i emlékezet szerint igen kevesen házasodtak a szomszédos falvakból, ugyanis az itteni evangélikusok nem