Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

KÖNYVESPOLC - Gecsényi Lajos: Források a Muravidék történetéhez

tunk, amelyből az derül ki, számomra is meglepetésként, hogy a trianoni béke- szerződést követően és a terület megszállása, elfoglalása után 3 évvel is sor került egy magyar próbálkozásra a terület visszaszerzésére.

Ebben a helyzetben, mi lehet a tudományos élet, a történettudomány, de azon belül is, mi lehet a levéltárak feladata?

Sok éve keresik a határ menti megyék levéltárai, mint elsődlegesen történelmi forrásőrző intézmények, azokat a kapcsolatokat, azokat a fogódzókat, amelyek a szomszéd országok hasonló intézményeivel összekötik őket, és amivel hozzájárulhatnak, hogy valamilyen módon oldják ezt a politikai feszültséget. A társadalom, mindenekelőtt a jövő nemzedékek számára világossá tegyék, hogy nem lehet megkerülni az évszázados közös történelmet. Nem lehet egyszerűen lágy csinálni, hogy a világ, úgymond 1918-ban kezdődött. Nem, sokkal régebben, és tudjuk, hogy a népek, legyenek azok németek, románok, szlovákok, szlovének, szerbek vagy bármi más, sok évszázada éltek együtt a Magyar Királyság keretében.

A kísérletek a levéltárak részéről évekkel ezelőtt kezdődtek. Az elsőre, az én emlékezetem szerint, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében került sor, amikor a három megye szétszakított levéltári anyagait próbálták meg virtuálisan, egy fondjegyzékben egyesíteni. Szatmár, illetve Bereg megye fondjegvzékére gondolok. A kísérlet sajnos nem talált folytatásra.

Ennél lényegesebb volt az a rendezvénysorozat, amire viszont ezen a tájon került sor, nevezetesen az a sok évre visszanyúló közös honismereti tábor, amelyet Zala és Vas megyék levéltárai Szlovéniával közösen rendeztek.

És akkor máris eljutunk a kötetekhez. Azokhoz a kötetekhez, amelyek egy, a levéltárak által ugyancsak régóta alkalmazott műfajt képviselnek: az iskolák számára összeállított szemelvénygyűjteményt, olvasókönyvet. Ilyen olvasókönyvek az elmúlt évtizedekben több levéltár kiadásában megjelentek, elsősorban természetesen az adott megyetcrületekrc vonatkozóan. A mostani kiadvány ezt a műfajt minden eddiginél magasabb színvonalra emelte. Magasabb színvonalra, mert a dokumentumok bevezetői - és őszintén megvallom, én itt a dokumentumokat szinte illusztrációnak tartom - olyan átfogó ismereteket adnak, amelyek eligazítanak az adott kor számos kérdésében. Nagyon fontos ez Vas és Zala megye iskolásai esetében is, de vélhetően még inkább a határ túlsó oldalán, ahol a közös múlt emlékei rég elhalványodtak, és újra és újra töltést kell hogy kapjanak a történelmi ismeretek.

227 dokumentumot közölnek a két kötetben 871-től 1921-ig. Arra még visszatérnék, hogy valószínűleg a forrásadottságok következtében mely korszakok jelennek meg erőteljesebben reprezentálva. Am az kétségtelen, hogy a 227 dokumentum kitűnő keresztmetszetet ad a több mint 1000 esztendőről.

Még mielőtt a dokumentumokat elemezném, szeretnék néhány megjegyzést fűzni Molnár András bevezető tanulmányához. 0, számomra nagyon kellemes meglepetésként, nem tett kísérletet egy történeti szintézis előállítására, azaz nem arról írt, hogy pontosan mi is történt ezen a vidéken, így jószerével egy kronológiát adhatott volna, hanem ehelyett a népnevekről, a földraj89