Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Rétfalvi Gábor–Prejczer Paula: Egy vasi olvasóegylet a dualizmus idején. – A „Tótsági Dalárda és Olvasóegylet” könyvállománya
Nagyon érdekes az egylet jövedelmeinek kérdése. Alapvetően három forrásból táplálkozott: a dalárda tevékenységéből - temetkezés, táncmulatság, dalestélyek, jótékony összejövetelek rendezése -, másodszor a negyedévenként befizetett tagsági díjakból - tagonként 50 krajcár - összegyűlő összeg, és végül az „idegeneknek kikölcsönzött könyvek mérsékelt díja”. Különösen ez utóbbi éi'demel figyelmet, hiszen az egyletek kifelé általában zártak voltak, és nem tűzték ki maguk elé a köcsönkönyvtári feladatok megoldását. További, kiegészítő jövedelemként lehet számba venni a különféle segélyek - pénz és könyv - gyűjtését, és a tagság létszámának növelését is. A Vasmegyei Lapok sok esetben adott hírt különféle rendezvényekről, bálokról és kulturális eseményekről. Köztük többször helyet kapott a tótsági dalárdáról szóló híranyag is. így tudósított számadási gyűlésekről, ajándékozásról, bál rendezéséről.1,1 Ezek a vigalmak általában a farsang idejére estek, és az adott körülmények között jelentős bevételi forrásnak számítottak, átlag 100—120 forint körüli összegekkel. Kiadásként a bevételi összegeket hangjegyekre (kottákra) és könyvek beszerzésére kívánták fordítani. Az alapszabályban külön hangsúlyozták, hogy a tisztségviselők munkájukat csupán a megbecsülésért és nem fizetésért végzik. Sajátosság, hogy nem voltak - a Vasárnapi Újság kivételével, legalábbis a leltárban nincs nyoma - hírlapok. Pedig általában ezek vonzották leginkább a tagságot. A híranyagot sok esetben felolvasás után megbeszélték, megvitatták. Úgy látszik azonban, hogy a kölcsönzési lehetőség is elég nagy vonzerőt gyakorolt, mivel a tagság létszáma növekedett.14 Az alapszabályok megfogalmazói az egylet jövőjére is gondoltak, amikor elhatározták, hogy megszűnés esetén annak vagyona „valamelyik iskola tulajdonává válik”. Mint az eseményekből kiderült, az alapítók a jövőbe láttak, mivel alig több mint 1 évtized múltán már az egylet tevékenységének megszűnéséről kapunk hírt. Sajnos, a rendelkezésünkre álló fonások nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a 10 év alatt 139%-os taglétszám növekedést produkáló egyesület miért került olyan helyzetbe, hogy elhatározzák feloszlatását. Az egylet életében a gondok, problémák viszonylag korán jelentkeztek. A Vasmegyei Lapok egy 1871 januárjában rendezett táncvigalomról számolt be. Ennek kapcsán ellenségeskedésről is hírt adnak, bár a konkrét okokat nem említették.15 Feltételezhető a későbbi adatok alapján, hogy az évtized vége felé a könyvtár állományának gyarapodása ellenére annak használata és általában az egyleti élet intenzitása jelentős mértékben visszaesett. Legalábbis erre lehet következtetni a Vasmegyei Lapokban megjelent nyílt kérdés tartalmából. 1876 szeptemberében ugyanis megállapítják, hogy „a nevezett egyletről ... azt se tucljuk. valljon él e, vagy talán meg is holt?"la Úgy látszik ez utóbbi eset állhatott fenn, mert a további eredményekről beszámoló lelkes tudósítások már elmaradtak. Ez az eseménytelenség vezethetett el oda, hogy végül 1881-ben elhatározták az egylet feloszlatását, a vagyon kezelését pedig a muraszombati népiskola gondnoksága vette át, az alapszabályban rögzítettek szerint. A felszámolási jegyzőkönyv tehát 1881-ben készült.17 74
