Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Nemes József: Egv elfelejtett szombathelyi feltaláló. – Musits Zsigmond (1849–1913)

lehettek fültanúi a szombathelyiek. trA sárvári dalos egyletnek /[olyó] hó 16-án megtartott telefon-hangversenye és táncmulatsága fényesen sikerült. A 300-t meghaladó díszes közönség teljes elismeréssel adózott a derék dalegyesületnek, mely dr. Strehlinger Herman elnöksége alatt oly szembetűnő bizonyságait adja életrevalóságának és folytonos haladásának. A rendkívül nagy érdeklődéssel várt telefon-hangverseny rendezése sok akadályba ütközött, mivel a Győirel való összeköttetést a kereskedelmi miniszter nem engedélyezte. Tehát Győr helyett Szombathellyel kapcsolták össze a hangversenytermet s esti 9 órakor kezdetét vette a telefon hangverseny vonós négyessel, ezután női ének. cimbalom, klarinét, férfi ének s végül trombita szóló következett. Minden jól hallatszott, ami dicséri az Egger és Társa cég kitűnő készülékeit s a leküldött főszerelő szakavatott működését."*'7 Ez a tudósítás azt támasztja alá, hogy nemcsak a kereskedés és az ipar érdekében próbálták használni a telefon előnyeit, hanem a művészetekben is, még ha a hanghűség meg sem közelíthette a napjaink hangminőségét. A teljes megyei kiépítés 1896. december 1-jén fejeződött be, ekkor adták át a Szombathely-Vasvár telefonvonalat. A korszak telefonkultúráját egy 1897. évi cikk így foglalta össze: ,,..A távbeszélő, korunk eme korszakot alkotó műve, élénkebb városaink, sőt haladni szerető községeink nélkülözhetetlenné vált eszköze, naponkint fokozatosan nagyobb tért hódít meg magéinak.

Most már nem idegenkedik tőle az alsóbb néposztály sem. igénybe veszi az alsóbb ipar munkása, földműves stb.; szóval a távbeszélő rendkívüli szolgálatot végez... A beszélgetésnél általában felette ajánlatos a rendes társalgás megszokott hangját beszélni, mert az erőltetett magas hang főleg a kiabálás a beszélgetés rovására van. mellékzörejt sőt a hang rendes színezetét annyira módosíthatja, hogy a hallgató félben kétely támadhat a beszélő félnek személyazonossága iránt. Igen célszerű 8-10 cm távolságról beszélni, mert a közelebbről való beszólás a hang tisztaságának esik rovására; de a beszélő tölcsérhez szánkat közel vinni egészségügyi szempontból sem ajánlatos, célszerű a beszélgetés megkezdése előtt, tiszta száraz ruhával e szócsövet kitörölni, és beszélgetés után pedig feltétlen kívánatos."*’8

A korabeli sajtótallózás áttekintése után rátérhetünk Musits Zsigmond tevékenységére. Amelyekről már a dolgozat elején tettünk említést, azokat itt most nem ismételjük. Sajnos, ezek csak a különböző napi- és hetilapok hasábjain maradtak fenn. A napjainkig fellelt, négy különböző országból szánnazó szabadalmi dokumentumok alátámasztják és megerősítik a nyomtatott sajtó korabeli tudósításait, illetve a nagyon kevés írásbeli visszaemlékezést. A híradásokból tudjuk, hogy 1895-ben már foglalkozott olyan távíró üzem kialakításával, amelyhez nem kellett helyi telepeket alkalmazni, hanem egy központi tápegységgel biztosítsák a távírók működését. „Musits Zsigmond szombathelyi távirda főtiszt a táviratozásnál a helyi telepek mellőzésén dolgozik. Ugyanis folyó hó 11-én Lind*'0 vonal felügyelőt Vörösvárra küldte, hogy Szombathely és Vörösvár között az első próbát megtegye a két állomás között. A távirat váltás az új találmánnyal kitűnően sikerült, de a távolabbra eső állomásokkal még nem a legtökéletesebben lehet beszélni. Reményünk van, hogy a derék és szorgalmas tisztviselő ezen a bajon is fog segíteni, és így az államnak évente több ezrekre menő költségét fogja megtakaríta60