Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész
nyugodtabb, kevéssé lendületes”,los római ruhában ábrázolja az alakokat, takarja el az anya lábát s alakítsa több nézőpontúvá művét. A jegyzőkönyvet dr. Újváry Ede, Grúber Imre és jegyzőkönyvet vezető Szepesházy Róbert hitelesítették. A bizottság üléséről, a döntésről a Vasvármegye10'’tájékoztatta a közönséget. A pályázatot rendkívüli sikerként értékelte. A mellőzéseket az alkalmatlan mérettel magyarázta. A kifogások közül a liturgiái és történelmi szempontokat emelte ki. A három meghívott műveit a már ismert értékek és hibák sorolásával jellemezte. Végül tudatta, hogy a műveket közszemlére bocsátják. A Hír tudósítója hasonló tartalmú cikket közölt a „négyórás tanácskozásról” ,107 Később megjelent írásuk108 már azt sejtette, hiába előzte meg a zsűri döntését több óráig tartó tanácskozás, az eredmény nem keltett felhőtlen örömöt „a pályázaton résztvevő művésztársadalom körében” 10°. Az elégedetlenség fő oka a szűkebb körű pályázat kiírása. A „liturgikus szempontból elutasított"1110 művészek a pályázat hiányosságait, a téma meghatározását okolták. Az egész pályázat megismétlését tartották volna helyénvalónak. Kifogásolták a pályadíjak kifizetésének halasztását is. A lap tudni vélte, hogy a fővárosi szobrászok hatósági beavatkozást (!) fontolgatnak. A helyzet alapján levont következtetését - „a szoborpályázat még érdekes fejleményeket ígér és koránt sincs elintézve1,111 - részben igazolták az események. E lap publicistája ismételten hangot adott az elégedetlenkedő, közelebbről meg nem határozott közvéleménynek. Tudósított a közönség érdeklődéséről, a művek megvásárlásának esélyeiről. Nem riadt vissza - „újabban hangok hallatszanak”lia alapján - a zsűri egyes tagjainak meggyanúsításától, akik eleve „egy jelölt” támogatására készültek, mereven kitartottak meggyőződésük mellett. Némelyek szerint, már előre kialakult álláspontja volt a bizottságnak, ezért megkímélhették volna a művészeket „az eredmény szerint feleslegesnek látszó munkától” A jól értesültség, a meglepően gyors reakciók alapján óhatatlanul felmerül a kérdés: Ki vagy kik súgtak az újságnak? - Netán Rumi Rajki ellentábora érezte úgy, hogy a döntés az ő számára kedvező? - Ellentmond ennek a zsűrizés eredményeiről Pázmánditól értesülő Rajki Istvánná hevenyészett - Tóth Jánosnak küldött, keltezetlen, érthetően elkeseredett hangú levele: ,rAz én uram nem pályázik többet, mi elmegyünk oda, ahol nincs protekció (...). Hiába való a küzdelem, mi úgy látszik, nem vagyunk idevalók (...). Az utolsó pénzünket adtuk bele a pályéizatba, legalább nincs tovább” 114 A hivatalos értesítés a zsűri döntéséről eléggé megkésve került postázásra.115 Az elnök soraihoz mellékelték a jegyzőkönyv egy-egy példányát. Megerősítették az új beadás határidejét. Ezért meglepő, hogy Sződy Szilárd - az 5. dicsért! - már a zsűrizés másnapján durva, személyeskedő, etikailag is minősíthetetlen levelet küldött a bizottság elnökének.110 Kifogásai két dolgot bizonyítanak. Az ominózus napon személyesen Szombathelyen járt, alaposan megnézte az anyagot. A három felkért pályázó kilétéről azonban csak i'igy ér36
