Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/4 (Szombathely, 2008)
Salamon Nándor: A szombathelyi Szent Márton-szobor története. 1. rész
SALAMOA AMDOR A SZOMBATHELYI SZENT MÁRTON-SZOBOR TÖRTÉNETE 1. RÉSZ BEVEZETÉS 70 esztendeje fontos eseményeket jegyeztek föl a korszak krónikásai. A „szent- istváni” eszme jegyében ünnepelt az ország, a katolikus egyház. Első királyunk halálának 900. évfordulójára emlékezve, Szent István-éwé nyilvánították a 1938- at. Augusztus 18-án kihirdették a „Szent István király dicső emlékének megörökítéséről” szóló 33. törvénycikket.1 E vezérlő gondolat szellemében rendezték meg Budapesten, kellő reprezentációval, az Eucharisztikus Világkongresszust. Az országos nagy rendezvényeket számos megmozdulás, ünneplés követ- te-kísérte a vidéki városokban is. Nem maradt ki a sorból Szombathely sem. Komoly előkészületek után rendezték meg a Szent Domonkos szerzetesrend megtelepedésének 300. évfordulójára emlékező ünnepséget. A rendház alapítólevelét Draskovich György győri püspök állította ki 1638. április 4-én. A rendelkező részben olvasható: „Szent Márton püspök és hitvalló plébánia templomát, amely Szombathelyen, ahol ő született, püspöki földünkön és hatalmunk alatt áll (...), az említett Hitszónok rendnek adományozzuk”.2 Egyebek mellett, innét eredeztethető a szoborállítás gondolata, amely komoly szellemi csatározások, közigazgatási, világi és egyházi érvek ütköztetése után érkezett céljához. A különböző, pályázatból adódó akadályokat, intrikákat legyűrve, vállalva a kisebb-nagyobb megalkuvásokat is, jelenthette a szoborbizottságnak Rumi Raj ki István, hogy időre elkészült a szoborr al. A zárda vezetőinek döntése szerint, a jubileumi ünnepségeket és a szobor felavatását összekapcsolták a Rózsafüzér Királynője hónapjával (október), ezzel is bizonyítva a rend Eucha- risztika iránti hűségét, elkötelezettségét. 1938. október 2-án, az ünnepi szentmise befejezése után sok száz hívő, egyházi és világi „előkelőség”, valamint a szobrász személyes jelenlétében, felavatták a „Szent Márton megkereszteli édesanyját” jelenetet ábrázoló, méreteiben is impozáns bronzszobrát. Rumi Rajki István főművéről sokat írtak, sok fénykép és kiadvány készült. Szent helyet jelölő szimbólumként meghatározó elemévé vált a városképnek. Jelentősége az t'ijra éledő kultusz, az európai méreteket öltő mozgalom - a Szent Márton-zarándokút! - révén, napjainkban alaposan felértékelődött. Az egykori határbejárás kezdőpontja egy „hosszabb” irt kiinduló állomását tűzi ki. A szobor története nagy általánosságban ismert. Minden részletre kiterjedő feldolgozására azonban ez idáig nem került sor. A szobrászművész életé18
