Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)
Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely-pinkafői vasútvonal kiépítésének története, 1881–1888. 1. rész
kívül szavazati jog nélkül, póttagként vehetett részt az igazgatósági üléseken a vasútvonal üzemeltetésével megbízott Magyar Nyugati Vasút Társaság egv delegáltja is. A háromtagú felügyelő bizottságban Schmidt Ferenc városszaló- naki nagybirtokos, Stöhr Manó pinkafői gyógyszerész és Schweitzer István németszentmihályi kereskedő kapott helyet. A cégjegyzést Száj hely Gyula és Rupprecht Tasziló együttesen gyakorolhatta. A társulat közgyűléseit az alapszabály értelmében mindig Felsőőrön tartották. A hirdetményeket, felhívásokat az Obenvarther Sonntags Zeitung-ban tették közzé, majd 1905-től a szélesebb közönséghez eljutó Vasvármegye című lapban.44 A FÖLDTERÜLETEK MEGSZERZÉSE A kivitelezési munkálatok megindításának előfeltételeként első lépésben a vasút kiépítéséhez szükséges földterületet kellett megszerezni. Ez sok esetben együtt járt az ingatlantulajdonosok érdeksérelmével, akiknek gyakran értékes földekről kellett lemondaniuk, esetleg a birtokukat átszelő vasútvonal okozott számukra nehézséget a földek művelésében. A társaság arra törekedett, hogy a kisajátítási eljárás mellőzésével, lehetőség szerint egyezségi úton vásárolja meg a földeket és kártalanítsa a gazdálkodókat. A megváltási összegek meghatározásakor a Kőszeg-Szombathelyi vicinális építése során alkalmazott árakat vették alapul. A vasútépítés hírének azonban erős árfelhajtó hatása volt. Sokakban felülkerekedett a nyerészkedési szándék, néhány tulajdonos irreálisan magas megváltási összeget akart kicsikarni. Ilyen esetekben elkerülhetetlenné vált a kisajátítási eljárás megindítása. A hatályos törvények alapján a társaság a megegyezés elmaradása ellenére — területhasználati díj fejében - birtokba vehette az építkezéshez szükséges területet, és a bíróság által megállapított kártalanítási összeget csak a gyakran évekig húzódó kisajátítási eljárás végén kellett megfizetnie. Arra is volt azonban példa, hogy néhány nagybirtokos jó példát mutatva, a valós értéknél olcsóbban, vagy egyenesen díjtalanul engedte át földjeit a társaság tulajdonába.4" A vasút nyomvonalán fekvő községek több száz érintett birtokosával 1888. február első Hajijaiban kezdődtek meg az egyeztető tárgyalások. A községbírók, a körjegyzők, az összehívott birtokosok és a vasúttársaság képviselőinek részvételével tartott helyszíni gyűléseken a kisajátítási leivel tartalmazó térkéj>eket és a kataszteri iratokat is megtekinthették az érintettek. Szombathelyen és a szomszédos falvakban a társaság képviseletében Rupprecht Tasziló tárgyalt a birtokosokkal. A város több száz négyszögöl területet átengedéséhez járult hozzá. Kámonban, Toronyban, Búcsúban, Kis és Nagy Sében csak hosszas alkudozás után sikerült a többséggel egyezségre jutni, Óladon azonban egyedül Ernuszt Kelemen nagybirtokos fogadta el a társaság által felajánlott árat. Áprilisban Csém (ma: Schandorf, Ausztria) és Ondód községekben folytatódott a tárgyalás, ezúttal Szájbcly Gyula vezetésével. Hosszas egyezkedés után az itteni birtokosok nagy részével is létrejött a megállajro- dás. A megváltása során a frekventált fekvésű jó termőföldekért 600-700 Ft, a gyengébb minőségűekért 250-550 Ft holdanként! árat fizettek. A fenti közsé27
