Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/3 (Szombathely, 2008)
Melega Miklós: A 120 éve megnyitott szombathely-pinkafői vasútvonal kiépítésének története, 1881–1888. 1. rész
zetőségét és pénzintézeteit kereste fel, itt indítva meg a gyűjtést. Pinkafőn a részvényjegyzés rendkívül eredményes volt, s ennek folytatásaként Szájbelv az általa meglátogatott települések mindegyikén sikeres agitációt fejtett ki. Az 1887. június végéig tartó jegyzési időszakban összesen 3652 db értékpapír lelt gazdára. A legnagyobb jegyzési hajlandóság a megyeszékhelytől távolabb eső településeken mutatkozott. A vasútvonal létesítéséért leginkább lelkesedő Pinkafőn 1002 db értékpapírt jegyeztek. Felsőőr és vidéke 749 db, Rolionc és vidéke 649 db, Németszentmihály 518 db, Felsőlövő és vidéke 400 db, Szalónak és vidéke 246 db részvény átvételére tett ígéretet. Feltűnően alacsony volt viszont az érdeklődés a Szombathelyi járás területén. A megyeszékhelyen és a környező községekben mindössze 88 db részvényre sikerült előjegyzést felvenni. Annak ellenére, hogy a gyűjtőíveket prominens közéleti személyiségek köröztették, az eredmény itt messze elmaradt a várakozásoktól. A kiküldött lapok a többszöri felszólítás ellenére is sok helyen üresen maradtak — Búcsú, Káinon -, és Szombathely városvezetése sem jegyzett részvényt. A jelenség magyarázatát nem nehéz megtalálni. Míg a megye nyugati részén elhelyezkedő, perifériális helyzetű települések számára létkérdés volt a vasúti összeköttetés és a megyeszékhelyhez való kapcsolódás, addig a Szombathely közvetlen szomszédságában elhelyezkedő községek életében lényeges változást nem indukált, közvetlen gazdasági hasznot nem ígért a vasútvonal kiépülése. A megye székvárosának viszonylagos közömbössége pedig azzal magyarázható, hogy az 1880-as évek közepén egy sokkal fontosabb és hosszabb vonal, a Pozsony-Szombathelyi IIEV kiépítése szerepelt a város elsődleges stratégiai céljai között. Szombathely ez utóbbi vasút támogatására mozgósította politikai kapcsolatrendszerét és anyagi erejét, ami lekötötte a város minden energiáját. 1886-ban zajlott le az említett vicinális részvényjegyzése is, amely jelentősen megcsapolta a város tőketartalékait. Ebben a helyzetben a pinkafői vasút jelentősége a szombathelyiek szemében háttérbe szorult.31’ A vasútvonal mentén fekvő települések közül Pinkafő és Felsőőr magisztrátusa 300-300 db, Németszentmihály és Rohonc vezetősége 100-100 db í'ész- vényt jegyzett. Ezen felül két pinkafői pénzintézet további 300 db, a Felsőőri Takarékpénztár 150 db, a Németszentin i h ály i Takarékpénztár és a Rohonci Takarékpénztár 100-100 db értékpapír jegyzését vállalta. A községek és pénzintézetek után nagyobb magánbefektetők kezén is jelentős részvénycsomagok voltak. A vármegye arisztokratái közül Batthyány Károly gyimótfalvi nagybirtokos 250 db, az Erdődy család 200 db értékpapírt birtokolt. A nagy obi) uradalmak tulajdonosai közül Szájbelv Gyula 150 db, Rupprecht Tasziló 50 db, Putsch Sándor gyártulajdonos és Miller J. M. bécsi nagytőkés, a szalónaki antimonbánya tulajdonosa 100-100 db részvénnyel rendelkezett. A későbbiekben a vasutat kivitelező müncheni Eocalbahn Aktien Gesellschaft is a társaság tulajdonosai közé került, amikor az elvégzett építkezési munkálatok ellenértékéként 880.000 Ft névértékű elsőbbségi részvénycsomagot kapott fizetségül, s ezzel együtt arányos képviseletet is a vállalat vezetőségében. 24
