Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

MŰHELY - M. Kazár Mária: „Megismerni és tisztelni egymás kultúráját” – Pivar Tomsic Ella muravidéki kutatásai

Az általános iskola első két osztályában magyarul tanult, a harmadikban

pedig már szlovénül. Nem okozott nehézségei a ucdtás?

Talán szerencsés az a tulajdonságom, hogy világéletemben nagyon szerettem beszélni. Gyertyánosba jártam iskolába. Ott párhuzamosan volt magyar és szlovén osztály. A szlovén osztályba a tengermellékről és a Mura menti falvakból odatelepített szlovének mellett néhány magyar gyerek is járt. Az első három osztályban idegen nyelvként tanultuk a szlovént. Soha nem felejtem el az első mondatokat: »Tője nasa druzina. V nasi druzini stanujejo: oce, mati in otroci.» (Ez a mi családunk. A mi családunkban laknak: apa, anya és a gyerekek.) Az átmenet nem volt nehéz, mert nem voltunk túlterhelve, mint a mai gyerekek. Az udvaron együtt játszottak a szlovének és a magyarok. Két osztályt összevontak, mert mindig olyan kevesen voltunk.

Volt még valami jó ebben az iskolában. Velünk jártak az idősebbek, akik már osztályt ismételtek. (Ez akkoriban nem számított olyan nagy szégyennek.) Soha nem felejtem el például a szlovén nemzetiségű Matajics Veronát, aki már többször megbukott. Köztünk ült, de a tanítóink nem tudták mit kezdjenek vele. 0 anyáskodott felettem, ő tanított engem. Egyszer beleléptem egy pocsolyába, és vizes lett a cipőm. Felkiáltottam: »voda, voda« (víz, víz). Erre ő kijavított, hogy »mokro« (vizes). Ezt megjegyeztem és így okított lassan. A tanítók sem türelmetlenkedtek, ha nem beszéltünk helyesen szlovénül. Az osztálytársaim jót nevettek akkor is, amikor „a farkas húsevő állat” mondatot én — hiányos nyelvtudásommal — röviden, szlovénül csak így adtam vissza: „a farkas embert eszik”. A 6-7. osztályban egy szlovén tanárnő megkeserítette a magyar származású tanulók életét, de csak ez az egy rossz emlék maradt meg. A továbbiakban, sem a gimnáziumban, sem a tanárképzőben, majd az újságírói szakon, a nemzetiségi hovatartozásom miatt nem ért hátrány.

Az 1990-es évek közepén kezdtek kiéleződni az ellentétek a muravidéki szlovének és magyarok között, de elekor már Leadván dolgoztam. Előtte nem volt egymással semmi gondunk. Régen, mert most már nekem is minden lassan ködbevesző lesz, szülőfalumban és Goricskón mindenki beszélte a maga nyelvét. Az egyik magyarul, a másik szlovénül, a hétköznapi életben valamennyien ismerték a másik nyelvét olyan szinten, hogy a kommunikáció, ha érdekesen, két nyelven is folyt, az emberek tökéletesen szót értettek egymással. A vegyesházasságokon alapuló családokat nagyobi> tolerancia jellemezte és természetesnek vették, hogy mindkét nyelvet „bírták” a családban. Most pedig azt látom, hogy a családokban folyik a harc, hogy melyik nyelv győzze le a másikat. Az eredmény az, hogy egyik sem. Egyik nyelvet sem beszélik tökéletesen.

ylz iskolában az irodalmi szlovén nyelvet tanulta. Az udvaron a gyerekek a

muravidéki szlovén nyelvjárást beszélték? Ön is beszéli ezt a nyelvjárást?

A Muravidéken a helyi szlovén nyelvjárás valamelyik formájának a használata „nemzeti” hovatartozási kérdés. Nem csak otthon a férjemmel, hanem a polgári élet hétköznapjaiban is a helyi, muravidéki szlovén nyelvjárásban

8