Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Farkas Gábor: A zirci apátság nyugat-magyarországi birtoka, a szentgotthárdi uradalom és a szerzetesek, 1878–1950
A BA JAI GIMNÁZIUM ÁTVÉTELE A kultuszkormányzat Szcntgotthárd átcsatolása kapcsán azt a feladatot adta Zirc- nek, hogy Magyarország valamely városában válasszanak ki középiskolát, és azt működtessék. E kérdés kapcsán az apát megkérdezte a ciszterci gimnáziumok tantestületeit, mely városban legyen a rendnek a negyedik középiskolája. Az egriek Pozsonyt (ma: Bratislava, Szlovákia), a pécsiek Újvidéket (ma: Növi Sad, Szerbia), a fehérváriak Budapestet javasolták.4 A fehérváriak javaslatuk mellett megjegyezték, hogy a rendnek nem lesz elég anyagi ereje a gimnázium fenntartásához, és értesülésük szerint a szentgotthárdi birtokok jövedelme kevés az ottani apátság működtetéséhez is. A tantestületek javaslatát a kultuszkormányzat nem fogadta el. Helyette a bajai gimnázium lett a ciszterciek negyedik középiskolája. Baján a 18. század közepétől működött gimnázium, amely csak 1815 után, a város és a helyi ferences rend összefogásával lendült fel. A ferencesek az 1851. tanév végén távoztak a középiskolából, ezután királyi gimnázium lett, amelyet a Tanulmányi Alap és a város anyagilag támogatott. A kultuszminiszter a zirci apátra bízta a bajai gimnázium tanulmányi rendbetételét. Az apát hat szerzetest küldött 1878-ban Bajára, akik a tanítás mellett tíz új építkezést is vezették. A költségekre az apátság 20.000 forintot fordított, a város 10.000 forinttal járult az építkezéshez, a felszerelés beszerzéséhez.s A SZENTGOTTHÁRDI URADALOM A szentgotthárdi apátság birtokai 21 helységben szórtan helyezkedtek el. Az uradalom 6508 katasztrális hold területet foglalt el. A helységek a következők: Szentgotthárd, Balázsfalva (ma: Apátistvánfalva), ('sörötnek, Elcsenve (ma: Henndorf im Burgenland, Ausztria), Larkasfa (ma: Szentgotthárd része), Gya- nafalva (ma: Jennersdorf, Ausztria), Gyarmat (ma: Rábagyarmat), Iluszás (ma: Csörötnck), Istvánfalu (ma: Apátistvánfalva), Kcthelv (ma: Szentgotthárd része), Kisfalud (ma: Szentgotthárd része), Kondorfa, Magyarlak, Nagy falva (ma: Mogersdorf, Ausztria), Németlak (ma: Deutsch Minihof, Ausztria), Oldalú, Raks (ma: Rax, Ausztria), Szakom-, Talapatka (ma: Szentgotthárd része), Tótfalu (ina: Szentgotthárd része), Zsida (ma: Szentgotthárd része). Az apátság hét helységben további részbirtokokkal, kisebb-nagvobb terjedelmű ingatlanokkal rendelkezett: Rábaszentmárton (ma: Sankt Martin an der Raab, Ausztria), Rábafűzes, Szentkereszt, Alsószölnök, Dolinc (ma: Dolinci, Szlovénia), és a stájerországi Loipersdorf, Gillersdorf.1’ A zirci apátság mezőgazdasági szakembereket küldött az uradalom felmérésére, akiknek elmarasztaló a véleményük az ottani állapotokról. A szántóföldeket kizsaroltnak találták, amelyek talajutánpótlást régóta nem kaptak, az erdőkben tarvágást nagy területeken végeztek, az erdősítési munkákat elhanyagolták. A legelők és a rétek jórészt természeti állapotukat mutatták: sok a vízmosás; a vízállás, a patakok szabályozatlanok; bokros részek uralták a legelők egy részét. Rendezés ezekben a művelési ágakban nem történt. A régi ültetési! nagyfalui szőlőben a tőkék rendszertelensége szembetűnő, a vincellér hozzá nem értése nyilvánvalónak látszott.' 5(3
