Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)
ADATTÁR - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon és a Tabula Peutingeriana
inkább ellenállni, ezért főleg ezeknek marad nyoma. 11a az áttöltéseket nem megfelelő vastagságú kavicsrétegekből töltötték fel, az elszántás után a nyomvonal már alig figyelhető meg. A talaj minőségétől is függ a régészeti felismerés lehetősége. A kavicsban gazdag Nyugat-Dunántúllal ellentétben a keletebbre római utak töltését kevésbé építették kavicsból, ezért a földeken a szétszántott kavics- esík ma már nem vagy alig ismerhető fel. Ezért annak a néhány helyszínnek a védelmét Dunántúl belsejében és a limes mentén, ahol a római át a töltéssel együtt máig fennmaradt (Nádasd és Kemenesszentpéter mellett), biztosítani kellene. A birodalom Duna-határa melletti hadi át és a tartomány főútjainak cg}7 része a terepen ma is felismerhető. A vastag kavicsfeltöltés a mezőgazdasági munkák ellenére sok helyen jelzi az utak nyomvonalát. Ahol az utak alapozásához kevesebb kavicsot használtak fel, ott a felszínen alig maradt nyomuk és csak a légi felvételek segítenek a nyomvonal megállapításában. A kisebb jelentőségű utaknak szinte semmi nyoma nem maradt, legfeljebb egy-cgv villagazdaság közelében rövid szakaszuk figyelhető meg. Az útikönyvek, az átmaradványok, a terepviszonyok alapján a következő főutak nyomvonalát sikerült a Dunántúlon meghatározni (6. kép). A Borostyánkőét (Tabula Peutingeriana, Itinerarium Antonini 262,3-262,8) teljes szakasza ismert. Az út Zala megyében, Lentitől délre keresztezi a Drávát, és az egykori Varasd-Pozsony-i országút alatt vagy közvetlen környékén tart a Zala északi partján fekvő Sállá (ma: Zalalövő, Magyarország) municipiumáig. Zalalövőtől északra a szántóföldeken át vezet Nádasd körzetébe, ahol két ágra szakadva kelt át a Kábán. A nyugati ág csak egy 18. századi Vas vármegyei térképről ismert: Körmend mellett vezetett Savariába (7. kép). A keleti ág Katafa körzetében haladt át a Rábán, és nyomvonala a terepen Savaimig követhető. A Rába déli partján egv árokkal körülvett kísérőd ellenőrizte az átkelőket.40 A Rába-híd helyét egy 19. század vázlatrajz örökítette meg.'"’0 A Rábától északra Rcmpehollós és Sorokpolány között a Borostyánkőútra ráépült a mai út. Sorokpolánynál az út nyugati oldalán egy útállomás a 3. század közepéig állt fenn. Savaria észak-déli főútját alkotta, a várostól északra, Scarban- tián keresztül, ismert vonalon tartott Carnuntumba, a Dunához. A Savaria-Brigetio-i út'"’1 Arrabonánál érte el a limesutat (Itinerarium Antonini 262,9-263,2). Nyomvonala mindvégig ismert. Az út Sárvártól északra kétfelé ágazik. Az északkeleti ág mellett egy útállomást Gabler Dénes,"’' Sál vártól északra pedig egy hamvasztásos temetőt Kiss Péter tárt fel az út mentén.'"’'Az út Ostffvasszonvfa és Pápóc között ma már csak egy 19. századi kéziratos térképről ismert, mert az erdőben vezető töltését az újratelepítéskor elszántották. Több szakasza az 1950-es évek elején azonban még megfigyelhető volt."’* Pápócnál keletre fordul: Kemenesszentpétertől nyugatra a töltés egy szakasza is megmaradt.“ Átkelve a Rábán, egy útállomás mellett északkelet felé, Egyed irányába halad. Rábaszentandrástól északra talált mérföldkőfeliraton csak a XLYII mérföld olvasható: ez megfelel a lelőhely és Savaria távolságának. Az út ismét átkelve a Rábán érinti Mursella municipiumát (6. kép), majd Ménfőcsanak térségében érte el Arrabonát. Az utóbbi szakaszon 3. századi mérföldkövek kerültek elő A’
