Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/2 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon és a Tabula Peutingeriana

patakba; ennek a hídnak a pillére került elő. A Savariából Aquincumba vezető út Sárvártól északkeletre keresztezte a Rába folyót. A hidat a mederbe levert cölöpök pillérként tartották, a cölöpök közét bazaltkövekkel erősítették meg. A híd pilléreit a Rába folyó medre ma is őrzi: a dendrokronológiai vizsgálat a fák kivágását a 180-as évekre határozta meg. Hasonló cölöpkötegek tartották az aquincumi legióstábor mellől a Barbaricumba átvezető fahíd pilléreit is.

A nyugat-dunántúli római utakon a Karoling-korban még jártak, és egyben tájékozódásul is szolgáltak. A kutatók úgy sejtik, hogy a Tabula Peutingeriana elődjét, vagy hasonló térképet Nagy Károly udvarában is ismerték és használták. Emellett szól a Frank Királyság Évkönyvének bejegyzése a 805. évben, amely szerint az avarok egy csoportját Savaria és Carnuntum közé telepítették le. A Savaria név ugyan közismert volt a korban, de ez Carnuntumról nem mondható el. Felső-Pannónia egykori kormányzói székhelyének a neve nem maradt ránk a római kori után, csupán ebben az említésben: nem a valóságos, hanem csak valamilyen térképi ismerete tételezhető fel. Emellett jól ismert magának Nagy Károly császárnak a földrajz, illetve a térképek utáni érdeklődése. A térképeket olyan fontosnak tartotta, hogy nemesfém asztalokon örökített meg néhányat, amelyről a végrendeletében is megemlékezett: ,yA többi kincs és pénz között van beírom ezüst és egy arany asztal, amelyek különleges nagyságúak és súlyúak. Ezekkel kapcsolatban úgy határozott, hogy közülük az egyik, amely négyzetes alakú és Konstantinápoly alaprajzát tartalmazza, egyéb erre kijelölt ajándékokkal együtt, szállíttassák Rómába, boldog Péter apostol bazilikájába. A második, amely kerek és Róma városának a képét tartalmazza, a ravennai egyházhoz vitessék. A harmadik, amelyik a többit messze felülmúlja mind kidolgozásának szépségével és súlyéival, és amely három összekapcsolt körben az egész föld térképét tartalmazza aprólékos és finom ábrázolásokkal. ... úgy döntött, hogy velük növekedjen az örökösei között és az alamizsnaként felosztandó rész" ,u

Az Árpád-kori oklevelekben a széles kavicssávot öttevénynek nevezik: ez az öntvény („amit kiöntötték”) szó régi alakja, amely földrajzi névvé válva rögzült.4'"’ Néhol még az országutak felületén a kavicsot összekötő maiteres rögzítés - középkori oklevelekben: opus cementarium - is megfigyelhető volt. A Duna menti út megjelölésénél inkább a köves út (via lapidosa) megjelölést használták.

A pannóniai átkutatás kezdetei a 18. század végére nyúlnak. Arra az időre, amikor a régészettudomány Schocnvisner István, majd Katancsich Péter működésének köszönhetően elsősorban Pannónia római múltjának a feltárá- sával megkezdődött. Ez időben jelentek meg az első nyomtatott, megyei térképek. A térképészek a látványosabb terep jelenségeket — így a hosszan követhető római utakat - gyakran feltüntették. A 19. század elején a földmérő mérnökök - amennyiben az érdeklődtek a mesterséges terepjelenségek iránt - nem egyszer jelezték az akkor még jól felismerhető római útszakaszokat.41’ A rendeltetésüket felismerték, amit a jelenségek mellé írt magyarázó feljegyzések (via antiqua Románomul) bizonyítanak.