Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

ADATTÁR - Söptei Imre: Bersek József, 1807–1865. – Egy valósabb életrajz

ni'il a középmezőny előtti első helyet jelentette. A további osztályfokokban végig az első osztályúak között maradt, folyamatosan fejlődve az 1824/1825. tanévben elérte a harmadik helyezést, ami mellett a magyar nyelvben elért eredményei az eminensek közül az ötödik helyre sorolták.A gimnázium hatodik osztályfokát is elvégezvén, tanulmányait még nem fejezte be, mivel a teljes, nyolcosztályos gimnáziumi végzettséghez szükség volt két, úgynevezett filozófiai osztály teljesítésére. Erre legközelebb Szombathelyen, a „Királyi Philosophiai Lycenmban” nyílt lehetősége, ezért özvegy édesanyja oda íratta be.

1825 őszén elkezdte, az első félévet még sikeresen befejezte, azonban második szemeszterét tanárai már nem tudták értékelni, csak azt jegyezhették be, hogy „Desernit”, azaz abbahagyta az iskolát. Itt újra ki kell térni az említett önéletírásra, amelyben szereplőnk csak félmondatos utalást tett arra, hogy „Logikából” állt volna olyan rosszul, hogy el kellett hagynia a líceumot. -u Azonban első félévi jegyei nem ezt támasztják alá. Valóban nem nyújtott kiemelkedőt e tárgyban sem, 57. volt, de még az első osztályúak közé tartozott. Ennél sokkal kiábrándítóbb volt a teljesítménye magyar nyelvből, ahol csak a második osztály 15. helyét, azaz közel az egyik utolsót érte cl. Ebbe alaposabban belegondolva persze nem lehetett csodálkozni, hiszen a hozzátartozók által a kőszegi tanácshoz beadott folyamodványok között kizárólag német nyelvűeket találunk. Minden bizonnyal a család anyanyelve, magyar nemességük ellenére, a kőszegi többséghez hasonulva, német volt. A kőszegi gimnáziumban éléit eminens eredmény valószínűleg viszonylagos lehetett, a többségében német közegben könnyebb volt a jobbak közé kerülni, mint a szinte tisztán magyar nyelvű szombathelyi tanulók között.

KATONAÉVEK 1848-Ki

1826 februárjában, alig valamivel túl a 18. évén, Bérsek József katonának állt. Önkéntes közvitéz lett az éppen Bécs mellett állomásozó, báró Michael von Kienmaver (1755-1828) tábornok tulajdonában álló 8. huszárezredben. Fejébe nyomták a skarlátszínű csákót, felvette a sárga gombolásét sötétzöld dolmányt, a sötétkék prémes mentét és a piros nadrágot. Parancsnoka, Ivari von Luzsenskv ezredes, még abban az évben altisztté nevezte ki, minden bizonnyal elvégzett gimnáziumi osztályaira is tekintettel. Valószínűleg éppen káplárrá, ami apja egykori katonai pályafutásának csúcsa volt. 1827-ben csapatával I Iódmezővásárhelyre és környékére vezényelték.

Az ezredgazda halála után az új névadó-tulajdonos, Ferdinánd szász-co- burg-gothai herceg után Koburg-huszár lett Bérsek is, aki szép lassan elindult a ranglétrán. 1830-ban őrmester volt, ami voltaképpen szakaszparancsnoki beosztást jelentett. A kinevezését Lippán (ma: Lipova, Románia) vehette át, mivel az ezred már Arad (ma: Arad, Románia) környékén állomásozott. Közben tiszti tanfolyamot végzett, ami után 1831-ben Badenben hadnaggyá avatták. Parancsnoka 1827 és 1833 között Széchenyi István gróf fiatalkori barátja, Esterházy Vince gróf, ezredes volt. Kinevezése után valamivel mozgalmasabbnak ígérkező időszak következett, mert a párizsi forradalom miatt