Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2008/1 (Szombathely, 2008)

Zsiga Tibor: A szentgotthárdi fegyverbotrány. – 80 éve történt

A DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A Népszövetség Tanácsa következő ülésszakát 1928. június 4-én kezdte Géni­ben. A „szentgotthárdi-fegyverügy” tárgyalására június 5-én került sor. A szer­vezet ügyrendjének megfelelően a korábban létrehozott - Hollandia, Chile és Finnország képviselőiből álló - „hármas-bizottság” tett jelentést a vizsgálat ered­ményéről, egyben javaslatot dolgozott ki az ügy mikénti befejezésre. Ebben figye­lembe vették a helyszínen járt „Fegyverszakértői Bizottság” megállapításait is. A „hármas-bizottság” az 1928. január 1-jén Szeutgotthárdra érkezett fegyvereket hadi célokra alkalmatlannak találta, tehát így nem minősültek már akkor sem használható fegyvereknek. A magyar hatóságok a saját törvé­nyeik és a MÁV üzletszabályzata szerint jártak el. Senkinek a felelősségét nem lehetett megállapítani. Mindezek mellett a magyar kormánynak gondol­nia kellett volna arra, hogy az esetnek nemzetközi kihatásai lehetnek és a vasúti szerelvényt átverés nélkül kellett volna szemlére biztosítani. A jelen­tésben szó sem esett arról, hogy a helyszínen talált fegyverszámok egyetlen esetben sem egyeztek a „Kék-könyv”-ben szereplő jegyzőkönyvi számokkal.'1 A Népszövetség Tanácsa egyhangúlag elfogadta a jelentést, ezzel az ügy lezárásra került. A döntéssel elégedetlen volt Franciaország és a kisantant or­szágai, mert nem tudták elérni Magyarország megbélyegezését, a korábbi kato­nai ellenőrzés visszaállítására sem sikerült sor. Magyar és olasz részről elé­gedettség mutatkozott, bár némi árnyékot vetett Magyarországra, hogy itt tör­tént az első „nemzetközi invesztigáció”. Mindenki meg volt győződve, hogy Magyarország a trianoni békediktátum tiltó rendelkezése ellenére titokban fegyverkezik, revízióra tör, de senki sem tudta ezt megnyugtatóan bizonyítani. A történtek arra is rávilágítottak, hogy a kisantantba tömörült országok ér­dekszövetsége nem olyan erős, hogy nem fordíthatók egymással szembe. Az események kimenetelét nagyban meghatározta Olaszország korabeli nemzetközi helyzete. Olaszország, mint az 1. világháború győztes „főhatalma” állandó tagságot kapott a Népszövetség Tanácsában. Ezért bármely számára kedvezőtlen, érdekeivel ellentétes határozatot meg tudott vétózni, vagyis meg­akadályozni. Amennyiben ti „hármas-bizottság” Magyarországgal szemben ked­vezőtlen határozatot készített volna elő, annak határozattá emelését megaka­dályozhatta volna. Ez tükröződött a vizsgálat alatti és utáni magyar és olasz magatartásban. A népszövetségi vizsgálat még folyt, de Bethlen és Mussolini 1928. április 2-5. között titkos tanácskozást tartottak Milánóban.~~ Ezen meg­állapodtak, hogy olasz-magyar-osztrák szövetséget hoznak létre. Romániát le­választják szövetségeseitől. Magyarország Csehszlovákia, Olaszország pedig Jugoszlávia ellen lép fel katonai nyomást gyakorolva területek szerzéséért, il­letve visszaszerzéséért. Egyezségre jutottak abban is, hogy Olaszország magyar pilótákat képez ki és további fegyvereket küld Magyarország felfegyverzéséhez. A titkos tervekben foglaltak részben — pl. a magyar pilóták kiképzése - kezdtek megvalósulni. A ki teljesedést, a trianoni békediktátum katonai eszkö­zökkel való revízióját megszakította, hogy Bethlen miniszterelnök 1931 nyarán távozott a hatalomból, a gazdasági világválság hazai kihatására lemondott.~'s

Next

/
Oldalképek
Tartalom