Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - MŰHELY - Gál József: Káldy Lajos, az akvarell mestere

Honnan jöttél? Csipkereken születtem 1922-ben. Volt néhány hold földünk. A megélhetéshez a föld mellett más fonásra is szükségünk volt, hiszen öten voltunk testvérek. Apámnak lehetősége adódott, hogy a Járműjavítóban portáskodjon. Innen Szombathelyre járni nagyon nehéz volt. Gyalog kellett elmennie Rumig (12 km), onnan vonattal a munkahelyre oda vissza télen-nyáron kétnaponta kétszer. így jól jött, hogy legidősebb bátyám - akit a tanítója tehetségesnek tartott a kőszegi tanítóképző diákja lett. Az internátus azonban sokba került, ezért apám úgy döntött, hogy kevés földünket bérbe adja, mi pedig Kőszegre költözünk. Neki is így könnyebb lett a munkahelyére való bejárás. így lettünk kőszegiek addig, amíg Antal elvégezte a képzőt, én meg az elemi iskolát. Ezután költöztünk Szombathelyre, a Karicsára. És a többi testvéred? Háromnak a MAV adott kenyeret. Feri mozdonyvezető lett. János eredeti szakmája kárpitos volt, de tanult, forgalmista lett. Laci lakatosként kezdett dolgozni, később technikusi oklevelet szerzett. És te? Apám polgáriba íratott, de nagyon nem szerettem odajárni. 1936-ban fejeztem be, aztán inasnak mentem. Mérlegkészítést tanultam, mert ilyen szakmára kerestek tanulót. De szerettem is csinálni. Több mesterség alapjait - kovács, lakatos, műszerész - kellett elsajátítanom ahhoz, hogy jól tudjam végezni a napi munkát. Különféle mérlegeket készítettünk: tizedest, tolósúlyost, állatok mázsálására alkalmasat. Én legszívesebben a billenő és egyensúlymérlegek - bolti mérlegek -javítását szerettem. Az inasévek után? Maradtam a mesteremnél, Horváth Józsefnél, majd 1 évig másik mérlegkészítőnél, fél évig pedig a szombathelyi repülőtér repgépjavító műhelyében dolgoztam. De hamarosan jött a habom, én sem maradtam ki belőle, meg is sebesültem. A mai Petőfi utcai Püspöki iskolát rendezték be hadikórháznak, itt kezeltek. A parancs szerint innen kellett volna nyugatra mennem, de az oroszok Toronyban „utolértek." Kalandos körülmények között - egy magam ásta bunkerban húzódtam meg, amíg „fölöttem" szinte átvonult a front. Én így úsztam meg a fogságot. Időközben szerencsém volt - civil ruhában visszajöttem Szombathelyre. Egy órával később a faluban összegyűjtötték a 18-60 év közötti férfiakat, s vitték őket. Volt köztük olyan is, aki csak egy ingben volt. Akinek sikerült időközben valahogy megszökni a menetből, a helyett újabb férfiakat fogdostak össze. így vitték el a mesterem fiát is, aki csak 1 év múlva jött meg a hadifogságból. Sokcin pedig soha többé. 6