Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Bakó Béla: Nemzetíeltés, kereszténység, antiszemitizmus. - A „kulturális kód" az 1. világháború előtti szombathelyi keresztény sajtóban -

BAKÓ BÉLA NEMZETFÉLTÉS, KERESZTÉNYSÉG, ANTISZEMITIZMUS - A „KULTURÁLIS KÓD" AZ 1. VILÁGHÁBORÚ ELŐTTI SZOMBATHELYI KERESZTÉNY SAJTÓBAN A történészek és a szociológusok között konszenzus van abban, hogy a 19. század utolsó harmadában alakult ki a modern antiszemitizmus, hogy milyen tényezőkkel, okokkal magyarázható az addigi is masszív zsidóellenesség újabb metamorfózisa, abban már eltérnek az interpretációk.

1 Atéren is nagy az egyetértés, hogy a heves politikai indulatokat gerjesztő pártokat, mozgalmakat vezérlő antiszemiták befolyása a 20. elejére a legtöbb közép-európai országban csökkent, de a gondolatszikrák megújulva, makacsul éltek tovább. Minden látványos erőfeszítés és kísérlet ellenére átfogó világmagyarázó nézetté (Weltanschauung) nem sikerült szervezni az antiszemita tételeket, de kétségtelen, hogy szeives része lett a hétköznapi gondolkodásnak, annyira, hogy egyesek, elsősorban Shulamit Volkov szerint a leglényegesebb fordulata éppen az volt, hogy kulturális kóddá vált. „Az antiszemitizmus hirdetése a kulturális identitás jele lett, azt jelezte, hogy valaki egy meghatározott kulturális táborhoz tartozik. Általa lehetőség nyílt bizonyos eszmerendszerek elfogadására, valamint bizonyos társadalmi, politikai és erkölcsi normák előnyben részesítésének kifejezésére."* A gazdaság és a társadalom egymással szoros kapcsolatot nem mutató válságjelenségének magyarázatánál használtatott nagy hatékonysággal ez a kód. A publicisták és az értelmiségiek által - elsősorban német területeken - megteremtett szókincs, nyelvhasználat a modem média eszközrendszere révén hamar a hétköznapi kultúra részévé vált. A századfordulóra, amikor a látványosan átalakuló társadalmakban felgyorsult a kulturális homogenitás, már minden közép-európai országban begyakoroltán működött ez a szisztéma. A hazai történeti szakirodalomból jól ismert, hogy a 20. század fordulójára a magyar polgári modernizáció lendülete megtorpant. Míg egyesek, a hatalomhoz közelállók, a finom korrekció lehetőségeit kutatták, a polgári radikálisok a határozottabb „gyorsítás" mellett agitáltak,

3 a jobboldal egyes csoportjai - főként az újkonzervatívok és az agráriusok - elutasító kritikát gyakoroltak, mind eközben persze formálódott egy harsány jobboldali radikális program is.* Az utóbbi erők modernizáció bírálatának retorikailag is fontos eleme lett az antiszemita toposzok - a kód - folyamatos hangoztatása. E rövid írásban arra teszünk kísérletet, hogy a szombathelyi keresztény sajtó hasábjairól bemutassunk ezek közül párat. 62