Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 1. rész

Kőim kiadóként és szerkesztőként is politikai semlegességet vállalt, minden párt támogatását kizárta: „mindeniken ütünk egyet",

2(

' ezt azonban, ahogy későbbiekben láthatjuk, nem tartotta be. Ezzel párhuzamosan viszont szinte a lap egész története során tartani tudta magát a „magánbecsület" és a „háziszentély" sérthetetlenségére tett ígéretéhez. Különösen nagy tiszteletet és semlegességet vállalt a hölgyekkel szemben, már csak azért is, mivel saját bevallása szerint korábbi lapját is leginkább ők tüntették ki figyelmükkel. MUNKATÁRSAK: TÉNYLEGESEK ÉS VALÓSÁGOSAK Először természetesen Kohn Samuról kell megemlékeznünk, de róla egyelőre nagyon kevés adattal rendelkezünk. 1857. március 4-én született Szombathelyen. Apja Kohn Ignác, anyja Hochsinger Katalin volt.

27 Lakcímeit, melyek minden bizonnyal bérelt lakásokat jelenthettek, már közöltük, ezen kívül alig tudunk valamit magánéletére vonatkozóan. Saját lapjából is mindössze gleichenbergi (ma: Bad Gleichenberg, Ausztria) fürdőkúráiról, illetve ott tartózkodásakor vele megesett olyan dolgokról tudósított bővebben, amelyek megjelentetésre érdemesek voltak. Ami a hivatalos iratokban fennmaradt róla szintén édeskevés. 1882. január 5-ei dátummal jelentette be a Dunántúli Hírlap megjelentetését a szombathelyi alispáni hivatalban.

28 A megújításáról azonban már nem találtunk adatot, minden bizonnyal azért, mert nem politikai újság révén már nem kellett engedélyeztetni. Ami még ugyaninnen előkerült vele kapcsolatban, 1885. június 18-án az alispáni hivatalhoz fordult névváltoztatási kérelmével, melyek alapján vezetéknevének Kolmról Kiúira való módosítását szerette volna elérni, a beadvány belügyminisztériumba való továbbítását kérte, de maga az irat, éppen felküldése miatt, nem került elő.

2!) Haláláról, amely 1893. augusztus 3-án hosszas betegeskedés után következett be, a megye alapvető lapjaiból éltesülhetünk. Mindenhol szenteltek ugyan néhány sort a Gleichenbergben elhunyt egykori szakmai társuknak, de megemlékezésre vagy biicsúztatásra már nem futotta a kollegialitásból !

;í<) A korszakot alaposan feldolgozó Szinnyei- és Gulyás-féle feldolgozásokhoz sem jutott el tevékenységének híre. Fürdőhelyi levelein ldvül azt sem tudjuk biztosan, hogy mely írásokat jegyezte a lapjában. A fentebb említett Beköszöntő címú cikk minden bizonnyal az ő tollából szaunázik, de már a következő számban Senki Pál reszelte az olvasóknak a Tonnát! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Senki Pál álnevű munkatársról többet tudunk, mint Kohn-Kún Samuról. Az álca ugyanis Horváth Gyulát, a Zuhany című élclap korábban már említett szerkesztő-tulajdonosát rejti. Sümegen született, 1836. október 19-én. Ügyvédi oklevelének megszerzése után több városban praktizált, ahol ideiglenesen megtelepedett ott részt vett a helyi sajtó munkájában. Dolgozott Budapesten, Nagykanizsán, Veszprémben és Székesfehérváron, írt győri és szombathelyi lapokba. Szerkesztette a Somogyi Albumot (Veszprém, 1861.), a Vas című hetilapot (Szombathely, 1875.) és az említett Dunántúli Hírlapot is. Önálló kötetei is megjelentek: Teleld László gróf halálára. Nagykanizsa, 1861.; Kanizsa város története és annak jelen viszonyai. Nagykanizsa, 1862.; Zsidó mágnás. Bp., 1876. 56