Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Káldy Lajos: Volt egyszer egy szabadiskola. - Emlékeim a Derkovits Körről, 1946-1958-

hogy tudatunkban tévesen él a Zsennyei Művésztelep alapításával kapcsolatban egy adat: 1946 nyarán keresett fel lakásomon Radnóti Kovács Apád és kicipelt Zsennyére, mondván, hogy ez egyszer majd a festők paradicsoma lehet. A romos épületnek semmi felszerelése nem volt. Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy a pincénkben lévő kihúzható rozoga ebédlőasztal és néhány kopott bőrszék voltak a Zsennyei Művésztelep első bútorai, amelyeket jobb híján kullón toltunk ki Radnóti Kovács Apáddal a teherpályaudvaira. A felterjesztést én magam írtam meg az akkori miniszternek, Keresztury Dezsőnek, s pár hét múlva már írásban meg is kaptuk az engedélyt a művésztelep működtetéséhez, mint az első ilyen országos kezdeményezések egyikét. ") A megyei költségvetés az első évben csak arra tudott pénzt biztosítani, hogy a legszükségesebb állagmegóvást elvégezzék. Ez 1949-ben volt. Az épület a háború alatt nemcsak lepusztult, de ki is rabolták. A biitorzatot a civilek vitték el, az ajtókat, ablakokat, parkettát a szovjet katonák tüzelték el. A szobákon keresztül fütyült a szél. A második nyárra téglával pótolták a padlózatot; ajtókat, ablakokat tákoltak össze, hogy néhány szobában meg lehessen húzni magunkat. Saját szalmazsákján aludt mindenki. Gyalulatlan asztalok, padok is kendtek. A vizet vödrökben vittük az öreg kútból és természetes, hogy lavórban tisztálkodtunk. Volt valamilyen közös WC is, de leggyakrabban a sorokparti bokrok alján végeztük dolgunkat. Hőskorszak volt, félnomád életmód, de derűs és felejthetetlen idő. Ne feledjük: Egy vesztett háború után, nemcsak az eország, hanem a családok is kisemmizve, elszegényedve! Mindent elölről és alulról kellett kezdenünk. Nem volt se ruhánk, se cipőnk, még ennivaló sem mindig. Az infláció alatt tovább szegényedtünk. Szombathelyről Rumig vonattal - eleinte marhavagonban - mentünk, onnan gyalog a kastélyig. Fél óra járás. A kastély a Görgey családé volt, tőlük vette el - mint mindenkitől, akit elnyomónak, kizsákmányolónak minősítettek - a megye. A kastélyban lakott az idősebbik Görgey lány, akinek a falu orvosa a férje, dr. Magyar Károly. (Ok Dorogra költöztek, s a doktor a bánya üzemoivosa lett.) Két gyermekük született. A fiatalabb Görgey lánynak Farkas János szobrászművész lett a férje. Ok a kastély melletti kertészlakásban laktak. A mellette lévő fészerben alakított ki műtermet magának a János. Két lányával s feleségével hamarosan Pestre költöztek. Korábban a park közepén álló, ún. kiskastélyban laktak. 1945-ben ezt is kirabolta a falu, s János szinte darabonként adta el a téglát cigarettáéit, az infláció idején. Az öreg nagyságát a kertészetben lévő házba fogadták be a volt cselédek, a kertészék. Később én is vásároltam náluk gyönyörű vöröshagymát. Zsennyére folyamatosan jártak tanáraink. Itt tanultuk meg a plein air festészet technikáját. A kastély állapota is fokozatosan javult. Majtliényi rendszeresen kijárt, de nem tanyázott ott. 0 nem aludt szalmazsákon. A megyei költségvetés függvényében folyt a kastély tatarozása. A jó szemű Majtliényi a szépülő kastélyban meglátta a nagy lehetőséget. A kastély egy nagy kincs, országos művészteleppé kell fejleszteni! 26