Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában
dig a szeparatizmus pártjává alakuló - ellenzék mellett kötelezte el magát. Készségesen elismerte viszont azt is, hogy a márciusi-áprilisi kompromisszum erőszakmentes megszületését döntő mértékben mozdította elő a főherceg nádor határozott, a magyarok számára kedvezőtlen döntés esetére visszalépését kilátásba helyező magatartása. Mintegy a Habsburg békevágy visszatérő megnyilvánulásának érzékeltetésére a továbbiakban beszámolt arról is, hogy az ellentétek végzetes kiéleződését tapasztalva, utolsó kétségbeesésében az uralkodó Lamberg grófot nevezte ki királyi biztosának, és valamennyi Magyarországon tartózkodó seregét az altábornagynak rendelte alá. A megbékélés előmozdítása érdekében ezzel egy időben pedig külön utasításban tett ígéretet valamennyi nemzetiség jogainak maradéktalan tiszteletben tartására. Október 9-én a brüsszeli lap gyökeres fordulatról tájékoztatott, amikor kifejtette: a Jellacic ellen tömegesen felkelő magyar parasztok hatalmas lelkesedésüknek köszönhetően minden fronton felülkerekednek. 107 A „Seconde edition" rovat másnap olvasható megállapítása pedig azt hangsiilyozta, hogy a magyarok eldöntötték, hogy „energikusan ellenállnak", 10 * és néhány sikerük oly mértékben felerősítette bátorságukat, melynek következtében felkelésük immár az egész országra kiterjed. A cikkíró nyomatékosan aláhúzta: a Pest alatt lejátszódó események kimenetele élet és halál kérdése Ausztria számára. Az erőviszonyok alakulása szempontjából egy későbbi elemzés 100 ugyanakkor joggal tulajdonított megkülönböztetett jelentőséget annak, hogy Erdélyben a magyarok pozíciói rohamosan meggyengültek, az osztrák reguláris seregek és a Habsburg-kamarilla szolgálatában álló román felkelők csapatai a magyar városokat sorra elfoglalják, és nyíltan felmondták az uniót. Miután Jellacic győzelmeiről, majd vereségeiről egyaránt folyamatosan tudósított, október 11-én megjelent számában a demokratikus republikánus Le Liberal liégeois utalt azokra a felbukkanó véleményekre, amelyek úgy ítélték meg, hogy a válság Magyarországon a pozitív kibontakozás irányában mozdult el. A remélt megoldás esélyét latolgatva felidézte, hogy az uralkodó - október 3-án - újabb rendeletet bocsátott ki, amelyben leváltotta a magyar párt vezetőjének tekintett Kossuthot, mindeközben a horvát bánt teljhatalmú végrehajtójává nevezve ki, s nem engedélyezett a magyarok számára több alternatívát, mint az abszolutizmusnak való teljes alárendelődést, avagy a kétségbeesett ellenállást. A cikkíró íigy foglalt állást, hogy lépésével Magyarország királya saját politikáját leplezte le, amikor a legyőzött horvát csapatok támogatására a császári seregeket mozgósította, döntésével pedig gyakorlatilag kiprovokálta, hogy a magyarok valamennyi erőforrásaikat egyesítsék az osztrákok és a szlávok közös fellépése ellen. 110 Hasonlóképpen ítélte meg a helyzetet a folyamat tömör rekonstruálására vállalkozó L 'Eclaireur. A radikális republikánus lap visszatekintő elemzésében hangsúlyozta, hogy a Habsbiug uralkodó azt követően, hogy Jelentős számban magyarokból álló" 111 seregével az itáliaiak ellenállását megtörte, elsősorban Horvátországban toborzott és Jellacic vezette csapataival Magyarország ellen fordult, ahol azonban meg kellett ismernie „az antik nemzetiség" 112 erejét. Az „atyai uralkodó" 11A titokban összejátszott egyik népével a másik ellen, majd polgárháborút robbantott ki, amelyben horvát tábornokát a 34
