Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában
meztetett, s az eseményeket tovább bonyolító tényezőnek nevezte a szerbek lázadását, valamint a magyarok katonai kudarcait. A folyamat kulcsfiguráját Horvátország bánjában, a Pest elfoglalására készülő szerb csapatok élére állt Jellacicban jelölte meg, aki nem kevesebbet követel, mint a magyar királyság alárendelését az osztrák kormány szupremáciájának. A cikkíró egyedülálló módon mutatott rá arra, hogy a horvát sikerektől megrémült magyar kormány kifejezte hajlandóságát Horvátország teljes függetlenségének elismerésére, válaszában Jellacic azonban nyíltan elárulta, hogy követelése nem Horvát- és Magyarország szétválasztására, hanem a Magyarországot Ausztria függőségéből felszabadító márciusi vívmányok hatályon kívül helyezésére irányul. A valóságot pontosan ábrázoló rendkívüli jelentőségű megközelítésében a konfliktus lényegét abban határozta meg, hogy a horvátok a Habsburg- hatalom érdekében, és nem saját politikai függetlenségükéit lépnek fel fegyveresen a magyar törvényekkel szemben. Egyértelműen leleplezte a készülő horvát intervenció mögött meghúzódó Habsburg ellenforradalmi szándékokat Le Précurseur is. Az antwerpeni liberális hírlap tájékoztatója felfedte, hogy a katonai előkészületek leállítását Bécs nem kis cinizmussal a horvát-magyar ellenségeskedések azonnali kölcsönös felfüggesztéséhez, a pesti kormány délvidéki védelmi intézkedéseinek leállításához, mindenekelőtt pedig a katonai ügyeknek az osztrák kormány fennhatósága alá történő alárendeléséhez kötötte. 7 * A délszláv konfliktusról a L 'Indépendance Belge szeptember 5-én közölt alapos elemzést, amelyben a „szerb lázadás feltartóztathatatlan kiszélesedésére" , /n valamint a magyarok súlyos kudarcaira emlékeztetve a horvátok bánja, a hírhedt Jellacic aktivizálódását nevezte a békét leginkább megzavaró tényezőnek. Éltesülései szerint a szerb csapatok élén Pest elleni támadás megindítására készülő tábornok nem kevesebbet követel, mint a magyar királyság visszahelyezését az osztrák kormányzat szupremáciája alá. A cikkíró nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a kritikus helyzetben a magyar kormány felajánlotta Horvátország teljes függetlenségének elismerését, a nagyvonalú gesztust a kamarilla közvetlen irányítása alatt álló bán azonban visszautasította, azaz világosan rámutatott arra a rendkívüli fontosságú mozzanatra, miszerint harsány nacionalista propagandájával ellentétben Jellacic valójában nem Horvátország teljes függetlenségééit, hanem az áprilisi - a cikk szerint tévesen márciusi - törvények hatályon kívül helyezése, és Magyarország Ausztriának történő újra alávetése érdekében indított háborút. Összegzésében a szerző egyértelművé tette, hogy valódi céljának megfelelően a horvát csapatokat a bán a Habsburg-hatalom érdekeinek rendeli alá kizárólag, és katonáit a legkevésbé sem saját nemzeti érdekeik szolgálatában vezeti csatába. Szeptember elején a brüsszeli hírlap tehát kilépett a korábbi hónapokban elfoglalt semleges, olykor szinte közömbösnek tűnő pozíciójából. Igaz, a magyarokat ezt megelőzően sem bírálta, azok sorsa iránt azonban nem is mutatott különösebb érdeklődést. A valóságos helyzet lényegét szinte példa nélküli pontossággal megragadó és bemutató újabb megszólalásában viszont immár egyértelműen az önvédelem ügye mellett szóló érveket támasztotta alá, és ismertette a belga közvéleménnyel. A liberális és radikális hírlapokban közzé tett információk alapján az olvasók számára egyértelművé válhatott, hogy a Jellacic által fenyegetett ma28
