Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
4. szám - Erdődy Gábor: A horvát kérdés belgiumi megítélése a Batthyány-kormány időszakában
lyülésének folyamatát a szerbek és a horvátok szempontjából korántsem hízelgő jelenetek ábrázolásával rekonstruálták, és egyértelműen a magyarokkal rokonszenvezve tették világossá, miszerint a Habsburgok támogatását maguk mögött tudó radikális nemzetiségi mozgalmak a törvényes rend ellen lázadnak. Feltűnő passzivitást tanúsítottak ugyanakkor a konzervatív katolikus fórumok a kérdés kommunikációját illetően. A liberális Journal de Charleroi május 24-ei, a magyarországi eseményeket érdemben először vizsgáló számában tájékoztatott a horvát bán hivatalából történt felmentéséről. 12 Másnap a Le Messager részletes beszámolójában erősítette meg, hogy István főherceg nádor bejelentette a törvényes magyar kormány rendeleteinek végrehajtását megtagadó, 13 egy későbbi elemzésben a legfelsőbb árulás bűntettének vezéralakjaként ábrázolt „horvát bandita" 14 ' leváltását, valamint az ostromállapot bevezetését Horvátországban. 15 Június 25-én pedig arra figyelmeztetett, hogy Dél-Magyarország illír lakossága a teljes lázadás állapotában van, miközben egy 7000-8000 főből álló csapat vonul nyugat irányában, és mindent felgyújt, elpusztít amerre halad. 16 Nem nyilvánított nagyobb rokonszenvet a lázadók irányában a brüsszeli liberális L 'Obseivateur Belge sem, amely információi alapján, június végén konkrét adatokra hivatkozva szögezte le, hogy „az illyrszerb készülődés egyre fenyegetőbb jelleget ölt", 17 továbbá a korábban idézett hírek megismétlésén túl azt is kiemelte, hogy a nem egyesült görög vallású szerbek elutasítják a tárgyalások felvételét a magyar kormánnyal, miközben a fenyegetett magyarok megsegítésére Batthyány ék mintegy 10.000 főből álló mobil nemzetőrség helyszínre vezénylését tervezik. 18 Az illír lakosság lázadásáról, a szerb önkéntesek tömeges beözönléséről, Jellacic negatív szerepéről tájékoztatott a liberális katolikusok álláspontját közvetítő L'Impartiál de Bruges is. 19 A Délvidéken kibontakozó véres konfliktusról a konzervatív katolikus lapok közül magyar vonatkozású hosszú hallgatását megtörve először a Gazette de Liege tudósított június 14-én. Ismertette, hogy a magyarországi szerb nemzet függetlennek nyilvánította magát az ausztriai dinasztia alatt, és a vajdasági szerbek teljes elszakadásra törekednek Magyarországtól, miközben egy Ausztria protektorátusa alatt álló önálló délszláv királyság megalakításával próbálkoznak Horvátország, Szlovénia, Dalmácia és a Bánát csatlakozásával. Jelezte, hogy a koncepció megvalósítására Jellacicot tartják legalkalmasabbnak, de akár nélküle is készek azt megldsérelni. Küldöttségük Belgrádba és Zágrábba indult az érdekelt partnerekkel folytatott konzultáció lebonyolítására, majd az előzetes tervek szerint Innsbruckban folytatja programját, hogy megfelelő támogatás esetén a király jóváhagyását is kieszközölje. Megemlítette, hogy Batthyány és Jellacic szintén Innsbruckba tail, valamint azt is, hogy az erdélyi országgyűlés kimondta az uniót. 80 A magyarországi belpolitikai ellentétek elmérgesedésére hívta fel a figyelmet június 28-án a Gentben megjelenő L 'Organe des Flandres „Autriche" rovata is. Szerkesztője megismételte azt a más hírforrásban is már megjelent tájékoztatást, hogy az illír népesség teljes lázadásban van, és egy 7000-8000 fős csapat vonulgat gyújtogatva, maga után mindent lerombolva. Bár cikkíró nem tett kísérletet a jelenség mögötti lényegi összefüggések feltárására, az események egyszerű ábrázolása azonban egyértelműen a horvátok magatartásáról mondott kedvezőtlen ítéletet. 21 19
