Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Káldy Lajos: Volt egyszer egy szabadiskola. - Emlékeim a Derkovits Körről, 1946-1958-

tár is. Ebben a műteremben már szélesedett a megtanulható technika. A rajz mellett folytatódott az olajfestés, a színes üvegablak-teivezés, tanultunk művészettörténetet, és megkezdődött a szobrászat is. A szobrászkodáshoz kaptunk bádoggal bélelt agyagos ládát és három szobrászállványt. Ezek mellé Buti Laci még maga is készített egyet. Kaptunk néhány festőállványt is. Én még kettőt csináltam a Pamutiparban, ahol karbantartó lakatosként dolgoztam akkoriban. Benkő Laci adta bőségesen a faanyagot. Egyik az övé lett, a másik meg az enyém. Szerettük a mintázást. R. Kovács Árpád tanította ezt is. A legjobb fejeket Surányi Unger Karcsi készítette. Igaz, ő faszobrász és aranyozó volt. Szakmájánál fogva elsősorban templomi munkákat végzett. De mivel ekkortájt az egyházi felújításoknak befellegzett, elment rendőrnek. Rajta kívül agyaggal dolgozott még Buti Laci, Marosfalvi Tóni, Hábetler Márta is. Márta Anyaság című szobrára ma is emlékszem. Én inkább csak odahaza szobrászkodtam. A Körben elsőként elkészült szobor Unger Karcsié volt, ami egy fej volt. A Hegesztő címet adta neki. A mintázott szobor negatívját egy Király nevű épületszobrász öntötte ki. Az agyag ott maradt, miután kiszedte a negatívból, a gipsznegatívokat pedig elvitte Sörház utcai műhelyébe. Itt öntötte ki a gipszfejet, közben ellestük a gipszöntés fortélyait. A gipszöntés idéz föl egy emléket. Unger Karcsi is készített egy, a kor igényének megfelelő, nagyobb méretű Sztálin-mellszobrot. Sztálint már ő öntötte ki. Miután elvégezte a szükséges teendőket, kulióra rakta két kisfiával a negatívokat és elindultak a mű kiöntésére, a szobrász műhelyébe. Megálltak a Kőszegi utca elején - akkor itt székelt, a mai TIT épületében, a rendőrség és Karcsi akkor rendőr volt - ahova Karcsinak valamiért be kellett mennie. A fiúkra bízta a kullót, amit az elbambult gyerekek elengedtek, s az egytengelyű alkotmány fölbillent. A gipszek lecsúszva összetörtek. (A kulló egy kétkerekű taliga volt, csak emberi erővel lehetett tolni.) Karcsi félőrülten rohant Kovács Árpádhoz, hiszen a megyén válták a szobrot. Most mi lesz? Árpád - ez jellemzi ezt a nagyszerű embert ott hagyott csapot-papot, irány a műterem. A tanár űr kötényt kötött, ingujjra vetkőzött, s 2 nap alatt összepofozták és kiöntötték az új Sztálin-szobrot. Ez a műterem nemcsak a miénk, Derkovits Körösöké volt, hanem a Vas-Zala megyei Képzőművészeti Munkacsoporté is. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy kinek szólt a kiutalás: nekik vagy nekünk. Csak az a biztos, hogy én szereztem. A csoportnak Radnóti Kovács Árpád volt az elnöke, összejöveteleit is itt tartotta. A munkacsoport tagjaiként szerepeltek: Radnóti Kovács Árpád, felesége Fábián Marika, Fábián Gyula, Artner Ferenc, Lődör Jenő, Alföldi János, Albert László, csébi Pogány Aladár, Jaksa István, Vargha Károly, Gyöngyösi Simon József, Reisz Lajos, Steffek Albin, Ilochholtzer Ernő és természetesen Burány Nándor. Tanáraink ajánlására - hogy legyen fiatalítás, és mert elértük a kívánt színvonalat - többünket teljes jogú tagnak választottak. Benkő Laci, Krancz Sándor, Unger Károly, talán Hábetler Mária és én kerültünk a beválasztottak közé. A munkacsoport! tagság jogot adott az éves kiállításon való részvételre. 20