Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Spiegler Tibor: Fábián Gyula emlékezete

együtt, melyeket e kötetben az olvasókkal is megosztott. így ismerhetjük meg a lokálpatrióta, szegénysége és puritánsága ellenére is reneszánsz családot, melybe konfliktusoktól sem mentesen, de mégiscsak sikeresen illeszkedett be a vő, Radnóti Kovács Árpád, és lelt igazi nagyanyai szeretetre az unoka is. Fábián Gyula alkotásainak titkát egy képzőművésszé lett unoka fedi fel az olvasó előtt. A Gödöllőn élő Fábián Dénes Zoltán festő, grafikus, képzőművészeti restaurátor így ír: „Egyszerűek, tiszták, közérthetőek és szeretetet sugároznak. Mert Neki megadatott az a kegyelem, hogy szeretni tudta az embereket. Bölcsesség adatott neki, hogy megtalálja önmagát és helyét a világban. Ez lehet a titok!" így szól az egyik művész a másikról. Unoka a nagyapáról. Az öt generáció sorsának, művésszé válásának, vagy nem művésszé válásának nem éppen egyszerű útjait rajzolja elénk a tamilmány szerzője, aki nagyapjára már nem emlékszik, de munkásságát szenvedéllyel kutatja, elemzi és ha teheti, gyűjti is. így kerülnek újabb adalékok a portréhoz. Az már szinte nem is meglepő, hogy a szívesen fotografáló művész maga hívta elő a negatívokat és maga nagyította a képeit. De őt magát is szívesen fotografálták a neves szombathelyi fotográfusok. Talán ennek köszönhető, hogy a könyvben több művészi értékű kép is látható Fábián Gyuláról. Illés Péter néprajzos, muzeológus azzal a szórnom ténnyel ismertet meg bennünket, hogy Fábián Gyula etnográfiai munkássága nem ismert és nem igazán elismert sem abban a városban melyet művészetével és tudásával nem kis mértékben gazdagított, sem másutt. Ennek egyik oka, hogy Szombathelyen elsősorban ifjúsági íróként, és rajztanárként őrizte meg az emlékezet. Pedig már fiatal egyetemistaként az Iparművészeti Társulat ösztöndíjával néprajzi tárgyú gyűjtéseket végzett és kutatásai eredményeit neves szaklapok közölték. Már Sárváron tanított mikor háromhónapnyi szabadságot kapott, hogy a palóc népművészettel és a népi szövéssel foglalkozhasson. A néprajzos tevékenységének egyik kiemelkedő teljesítménye, hogy Malonyay Dezső „A magyar nép művészete" című nagyszabású munkájának a palócok művészetével foglalkozó alfejezete az ő ábrázolásaira épült. A népi fazekassághoz való vonzódását minden bizonnyal elősegítette, hogy még sárvári tanár korában megtanult korongozni és majolikázni, mégpedig olyan fokon, hogy ezek a munkái a milánói világkiállításon sikerrel szerepeltek. Érthető hát, hogy késztetést érzett az egyik legjelentősebb etnográfiai munkája megírásához, mely „A jaki gerencsérek" címmel jelent meg a Vasi Szemle könyvei sorozat részeként, 1934-ben. Nagyon szellemes szerkesztői ötletnek bizonyult az emlékkönyv záró fejezeteként az említett munka reprint kiadását közölni. Aid az emlékezések sorain túljutva belefog a Biczó Ilona rajzaival és sok érdekes fényképpel illusztrált Fábián Gyula tanulmány olvasásába, igazolva látja az emlékezők által megrajzolt képet a tudós néprajzosról, a muzsikusról, a festőművészről, a családapáról, az igazi szombathelyi polgárról. SPIEGLER TIBOR 89