Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)
2. szám - ADATTÁR - Dobri Mária: „Kedves Barátom!" - Kapossy János levelei Géfin Gyulához, 1935-1952 - 2. rész
10. Bp., 1945. május 9. Kedves Gytiszikám! Ha Rhossóczky 30 viszi magával a levelet, úgy bizonyára hamarabb megkapod - válaszúi ma érkezett soraidra - mint két lapomat, amit eddig írtam. Egyiket kerülővel, mert akkor még innen nem ment posta, de hogy a rendszeres postával megérkezett, egy másikat is menesztettem a minap. A szombathelyi nagyheti légibombázásról szemtanútól értesültem nyilván szokás szerint kissé eltúlozva is. Annál szomorúbban érint most híradásod a székesegyházról, amely a szemtanú szerint csak egy bombatalálatot kapott s nem tiilságos sérülést'* 1 . No majd magam is tájékozódom, remélhetőleg a közel jövőben. Mihelyt u[gyan]is a most folyó igazoltatásokon túl leszek, szeretnék pár heti pihenőre - hízókúrára hazanézni. Mi tagadás: mindkettő rám fér. Az egész budai ostromot a történeti anyag közvetlen személyes védelmére a levéltárban éltem át oly körülmények közt, aminőkről annak, aki otthoni óvóhelyen félelem és semmittevés közt kaszinózta át a 7 hetet, halvány fogalma sincs. Küzdelem a betolakodó, prepotens'* 2 és erőszakos németekkel, súlyos beomlások alól, hóvihar és eső-beázás elől menteni az anyagot a legnagyobb bombázás közepette, tűzvész és tűzoltás éjjel-nappal 10° -os hidegben süvítő kereszthnzatban, 6 hétig együtt 350 súlyos német sebesült minden véres-gennyes hulladékával, ürülékével, bűzével és tetűivel, oly dögletes légkörben, hogy az ostrom után bejövő kollégák ájuldoztak és öklendeztek ott, ahol mi 6 hetet töltöttünk, 50-60 több hetes temetetlen hulla a tisztviselőszobákban, napi 1 liter víz adagolása ivás + mosakodás + főzés számára, állandó készenlét minden eshetőségre 7 hétig ruhástól alvással - mindezt hál' Isten, én bírtam legjobban erővel, ideggel és egészséggel egyaránt. A többi sorra kidőlt: 39-40°-os lázzal idegrohamokkal, ukrán betegséggel* 1 , fertőzéssel stb. Csodával határos, hogy feltört s össze-vissza sebzett kézzel ebben a mocsokban járva megúsztam minden fertőzést, sőt még hullamérgezést is, amelyhez egy alkalommal igen közeljártam. A levéltár? Kapott vagy száz egynéhány telitalálatot, bírta egy ideig súlyos beomlásokkal bár, de a legutolsó napon egy irtózatos robbanással az egyik sarokszárny hátsó fele 4 emelet magasságában kártyavárként omlott össze. Az anyag ma is alatta van. Ehhez járul az egyik - múzeumi levéltári - raktár teljes kiégése egyetlen gyújtóbomba nyomán, valamint a németek (nem oroszok!) vandál pusztításai, akik pl. a Rákóczi-Aspremont levéltár XVII. századi darabjait klozetpapírnak használták el. Summa summarum: 3 * anyagveszteségünk kb. 18%-os , inkább csak tömegre s nem értékre nézve, Magam sem panaszkodhatom túlságosan. Igaz, előbb a németek dúlták fel a lakásomat s fosztogatták, aztán a tovarisok;'* 5 hivatali szobámban 20 esztendő tudományos jegyzetanyagát, a cédulák ezreit s kézirataimat hatszor szórták szét s mindez: összetiport - tépett - mocskos szemétdomb, bár azóta sikerült menteni a menthetőt. Lakásomból kibombáztak; alattunk 4 emelet 67
