Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - ADATTÁR - Czirók Zoltán: Katonai repülés Szombathelyen a „forradalmak korá"-ban, 1918. november-1920

Ugyanakkor 1919 januárjában - az állítólagos szerb megszállás hírére - a lakosság elkezdte önkényesen kisajátítani a repülőtér felszerelését. A közeli falvak lakosai tömegesen kirándultak a reptérre, hogy az ottani raktárakban felhalmozott holmikat, gépeket, benzint, műszereket és élelmiszert kocsiszám hordják haza. Az emberek „étvágya" határtalan volt, egy újságcikk beszámolója szerint egy barakk is eltűnt, de a felállított kaptárokból a méneket is elvitték.

16 A csendőrség nyomozása során Kámon (ma: Szombathely része), Herény (ma: Szombathely része), Nagygencs (ma: Gencsapáti), Gyöngyösapáti (ma: Gencsapáti) és Söpte községekben 61 személynél találtak kincstári tárgyakat, ezeket részben a községi elöljáróknak, részben a helyi állomásparancsnokságnak adták át megőrzésre, a gyanúsítottakat pedig feljelentették.

17 Am az ügy minden bizonnyal csak a Tanácsköztársaság idején nyert elrendezést. A Vasvármegyei Forradalmi Kormányzótanács ugyanis március 27-én felhatalmazta a repülő őrkülönítményt, hogy lefoglalja a „Szombathely város és környékén különböző gyárakban, mesterembereknél és magánosoknál a volt 4-es számú röp[repülő] osztály által elhelyezett repülőanyagok és felszereléseket" .

1H Ez alól nem képeztek kivételt az értékes bőrkabátok és bőrnadrágok sem. A repülő különítmény embereit a katonatanács igazolvánnyal látta el, hogy a lefoglalás hatékonyabban kivitelezhető legyen.

19 Más sorsra jutott a Holczheim-telepre szállított reptéri faanyag, melyet az asztalos szakosztály tagjai hordtak be. Február 20-án leltárt készítettek róla és a majd 200 m

3 faanyagot a katonai állomásparancsnokság átadta a városnak. Bár a felhasználásról és az értékesítésből befolyt összeg sorsát illetően hosszas viták folytak, végül számos városi építkezésre jutott belőle.

20 1919. március 21-e nemcsak politikai fordulatot, de hadiállapotot is jelentett, ám az átalakítások a katonai szervezetrendszerben egyelőre várattak magukra. A szombathelyi repülőkülönítmény még az április 8-ai rendeletben is mint rendes repülőalakulat volt feltűntetve 4. repülőkülönítmény névvel, a győri 4. hadosztály-parancsnokság alárendeltségében. Az egység vezetésével március 24-én Albrecht Alfréd főhadnagyot bízták meg.

21 Bár a szombathelyi különítmény minimális felszerelésével nem volt hadra fogható, a repülőtér funkciójának megfelelően működött. így például március 31-én Risztics János, a mátyásföldi 1. repülőszázad pilótája grazi útjáról visszatérve a havazás miatt kénytelen volt Szombathelyen megszakítani, és mindezt táviratban közölni századával.

22 A repülőalakulatok feltöltésére hamarosan újra bevezették a toborzás intézményét, a helyi toborzó bizottság elnökének április 8-án Albrecht Alfrédot jelölték ki.

83 A toborzó hirdetmény szerint Albrechtnél kellett jelentkezni a Kovács szállóban mindazoknak, „akik a fegyverszünet megkötése óta leszereltek, de a volt közös hadseregben, a repülőcsapatoknál hosszú időn át akár mint pilóták, megfigyelők stb. a forradalom kitöréséig szolgálatot teljesítettek, ezt igazolni vagy tanúkkal bizonyítani tudják. Arról, hogy mennyire volt sikeres a toborzás, nincs adat. De a különítmény helyzete továbbra sem volt rózsás. Április 5-én „a zalaegerszegi határvédelmi parancsnokság Szombathely állomással 1 db kétüléses 51