Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 2. rész

A Herkó Páter szerkesztői hivatala a Rumi utca 10. szám alatt működött, Rusa Kálmán ide válla az előfizetéseket és a lapjába szánt cikkeket is. Túl sikeresnek azonban nem volt mondható ez az ellenzéki humorísztikus lapkísérlet, mindössze néhány hónapot élt, szép csendben múlt ki a következő év elején. KOHN KONTRA RUSA - FELMENTŐ ÍTÉLET Kiderült azonban, hogy más sötét folt is volt a Herkó Páter szerkesztőjének múltjában, nemcsak politikai előélete. Ez annak a sajtópernek kapcsán derült ki, amely a két szombathelyi élclap szerkesztője között zajlott 1882-ben. Az esküdtszéki tárgyalásra - hónapokkal korábbi előzmények alapján - december 4-én került sor. A nagyobb megyei lapokban 1882. július 25-i dátummal jelentek meg azok a nyilatkozatok, amelyek kijegecesítették a két szerkesztő, eleve rossznak mondható közéleti viszonyát. Az egyikben Rusa párbaj segédei jelentették be, hogy Kohn Samu visszavonta párbajra való kihívását. A másikban ennek alapján Rusa „nyomorult gyávának"'™ nevezte Kohnt. Persze a megtámadott sem hagyta annyiban, a következő lapszámban előadta a történteket saját látószögéből. A közéletivé váló magáneset kiindulópontja, egy szombathelyi városi közgyűlés volt, ahol Rusa felszólalásában a „suhanc" jelzőt használta Kohn nevét említvén. Erre a sértett a kor elvárásainak megfelelően párbajra hívta az akkoriban negatívnak számító kijelentést tevő szerkesztőtársat, aki viszont a „vitéz" helytállás helyett, becsületbírósághoz fordult, amivel elodázta a fegyveres összecsapás lehetőségét. Kohn szerint a becsületbíróság tárgyalásán olyan adatok jutottak tudomására, melyeknek alapján vissza kellett vonnia kihívását, mert ellenfele azok szerint semmiféle párbaj feltételnek nem felelt meg.'

12 Erre Rusa - a tények és a szöveg ismeretében ezt kell mondanunk - habzó szájjal válaszolt. Ma sem ritka módon, a szerző az érdemi válasz leghalványabb kísérletét is elutasítva, faji és személyeskedő alapon írt reagálásában ilyen kifejezéseket használt: „e nyomorult ficzkóval szemben legilletékesebb védfegyverem a kutyakorbács lehet'''; „nyilvánvaló dolog, hogy minden pimasznak első támadása a gyanúsítás, hanem aztán tovább menni nem mer, félve a törvény világos szavaitól..." vagy „...ez i?~odalmi szemét - mert hát faji hajlandóságánál fogva a sajtó képviselőjének tolta fel magát", illetve hivatkozva a Függetlenség című országos lapban megjelentekre: „A közönség feladata e zsidó fattyúk firkái ellen oly vesztegzárt állítani, mint a marhavész ellen szo/cás."

33 A düh és a vagdalkozás persze érthetővé válik, a perben elhangzottak ismeretében. Merthogy a leírtak alapján Kohn Samu sajtópert indított,

3 ezt a fórumot - és nem saját vagy más lap nyilvánosságát - akarván felhasználni, hogy ellenfelét megsemmisítse, a becsületbíróság előtt megismert adatokkal. Ezek szerint ugyanis Rusa Kálmán 1860-ban, 23 éves korában erőszakkal betört apja házába és onnan különféle ingóságokat rabolt. A 8 hónapra rúgó vizsgálati fogságból nem más, mint Horváth Boldizsár, a korszak legismertebb helyi ügyvédje mentette ki, de neki is csak úgy sikeriilhetett, hogy a károsult apát rábeszélte a vád visszavonására. Kohn saját előadásit, szívhez szóló vádbeszéde ellenére a perben - melyet állítólag a Vasmegyei Lapok, a Dunántúl, 38